A szerelem beállta 6:55. Slampos kislány lépett hozzám. Rövid, csipkézett haja volt, válla nyártól fénylett, a combja láttán összefutott a nyál a számban.

A beálló vonatokból emberek csapódtak az arcomba, bőröndkerekek szlalomoztak az összetaposott csikkek között. Sok mindenre fel voltam készülve, de ez az expressz szerelem váratlanul ért.

Felhúztam a lábam, hogy odaférjen a pad másik végére. Nem értettem, miért mellém akar ülni, volt ott lakatlan pad, nem is egy. Elhelyezkedett, előhalászta füléből a bogyókat, keresztülhúzta a pólóján, összesodorta a kábelt és a kistáskájába gyömöszölte a gombócot. Biztosan beszélgetni akar – gondoltam.

Galamb szállt a lábához, ütemesen csipkedte az ínycsiklandó betondarabokat. A körmei itt-ott betöredeztek, a tangapapucs felgyűrte a bőrt, mégis ellenállhatatlanul csapódott apró kislábujja a többiekhez. A köztünk lévő csendet a pályaudvar zsibongása töltötte be. Egyelőre egyikünk sem akarta megtörni.

Cigarettát vett elő egy kopott, sárga fémdobozból, végignyalta, de nem gyújtotta meg. Várt. Nehezemre esett, hogy ne bámuljam. Mikor rátévedt a szemem, rögtön rajtakapott, ahogy a mell és a hónalj találkozásának ráncait tapogatom le éppen, és elnyomom magamban a késztetést, hogy valami baromsággal indítsak egy röhejesen komolytalan beszélgetést. Hallgass – mondta ellentmondást nem tűrően a szeme, és én hallgattam rá.

Ahogy múltak a percek , egyre inkább kiválasztottnak éreztem magam, nőtt az önbizalmam, több forgatókönyv lejátszódott bennem, hogy fogom megszólítani, mit válaszol, felmegyünk hozzánk, előveszem a napok óta a hűtőben álló édespezsgőt, aminek kinevetjük az ízét, félrészegre isszuk magunkat, szeretkezünk a kanapén, a fotelben, a konyhaasztalon, beülünk a kádba, és elmeséljük egymásnak, honnan szereztük a testünkön éktelenkedő hegeket, ami újra egymás testébe vezet minket.

Megtalálta az öngyújtót, rágyújtott. Automatikusan a mellére koncentráltam, és élveztem, ahogy az első slukktól apróra keményedett mellbimbók kirajzolódnak a felsőjén. A lábait egymásra rakta, elégedetten hátradőlt, csak a szája szegletében engedte ki lassan a füstöt. Habár minden idegszálam vele volt elfoglalva, oldódott bennem a feszültség, a görcsös vágy a látvány élvezetévé szelídült. Egész testtel felé fordultam, eldobta a csikket, illatos kezei kötzé fogta az arcomat, egy gyors csókot nyomott a számra, és azt mondta: Jó volt veled! – majd elviharzott.