A többiek, akik már a Bagolyban ittak 6 óta, azt írták, hogy most már siessünk, mert fogy a sör. Amikor Annával befutunk, rögtön Dínót keresi a tekintem, nem nehéz kiszúrnom, épp széles gesztusokkal magyaráz valamit. Kerítek egy széket – bár a hely most is fullon van, de pár percen beül azért mindig akad egy szék, ami kész csoda, hisz inkább csak jönnek az emberek, mintsem mennének, - és mellételepedem. Valami barom szomszédjáról mesél, aki fel akarta őket jelenteni - a bátyjával laknak, aki nemrég végzett a jogon. „Hát, mondom neki, kurvát fasszal, ügyvédet perrel fenyegetni felesleges”. Ezen elnevetem magam, annyira nem illik Dínó szájába ez a tapasztalt vén róka szöveg, de hát ilyenkor játsszuk az agyunkat - ő is, és amikor szóhoz jutok tőle, én is. Annának erről eszébe jut, hogy Bangkokban a prostik jabát szívnak, metamfetamin van benne, amitől akár 12 órán át rózsaszínben látják a világot, így bírják a melót. Aztán Jetivel és a barátnőjével dumálok, persze fél füllel Dínót hallgatom, hogy ő miről beszél a haverjaival. Most épp egy filmről, amiben a férfi azt meséli a nőnek, hogy kétféle indián van, feketelábú szőrős talpú meg fehérlábú sima talpú. A feketelábú mindig hazudik, a fehér mindig igazat mond. „Te melyik vagy?” - kérdezi nő. „Fehérlábú sima talpú.” Odafordulok, hogy ez egy Audrey Hepburn film. Ezzel nem nyűgözök le senkit, végül azon vitatkozunk, hogy az állítások hogyan igazolhatók, hisz sokszor nincs lehetőségünk ellenőrizni. Anna ránk szól, hogy inkább igyunk, ahelyett hogy hülyeségeket beszélünk – igaza van, de azt nem sejti, hogy ilyenkor végig a srác száját nézem, és bár banális, de arra gondolok, hogy jó lenne, ha már egyszer megcsókolna. Dínó ásítozik, felhajtja az utolsó kortyot. „Na gyere Dóra, menjünk haza” - mondja. „Aha, menjünk”– felelem lelkesen, de tudom, hogy sajnos nem

Tíz perccel azután, hogy mondom Jetinek hogy írjon már Annáéknak, hogy siessenek, befutnak a lányok. Dórát messziről kiszúrom, úgyhogy gyorsan elkezdek dumálni, és nemigen nézek rá, amikor mellém ül. Épp a bátyám mondatát idézem a kurvákról meg ügyvédekről, zseniális szöveg szerintem. Dóra szerint is, nevet rajta. Szép a szája - ha egyszer egy percre csendbe maradna, talán meg is csókolnám. Oké, ez túlzás, megcsókolnám, ha tudnám, hogy tényleg bejövök neki. Utálom egyébként ezt, hogy ha itt van, akkor folyamatosan elemzem, hogy mit mond ő, mit mondok én, persze ez szerencsére nem látszik, legalábbis senki nem veszi észre. Látványosan Gergőékhez fordulok, a közeledő választásokról beszélnek, aztán meg korábbi választásokról, jót vitázunk arról, hogy 94-ben a Szadesz miért lépett koalícióra az MSZP-vel. Szerintem rossz húzás volt, Gergő szerint valójában nincs jelentősége, hogyne volna, mondom, és érveket sorolok. Kis időre végre megfeledkezem a lányról magam mellett, de hozzám ér a válla, és rápillantok, de nem foglalkozik velem, Jetiéket hallgatja. Hirtelen elfáradok, iszogatom a söröm, nézem a pultnál az embereket. Csak akkor kezdek megint figyelni, amikor Dóra odafordul, és azt mondja: ”Ez egy Audrey Hepburn film”. Rámosolygok, mert tetszik, hogy tudja, de aztán felbosszant, mert nem érti, amit a kijelentések igazságtartalmáról magyarázok, leráz azzal, hogy axiómák létezne és kész, és amikor ellentmondok, unottan vállat von. Fel tudnék robbanni, de akkor Anna azt mondja, hogy unalmasak vagyunk, és ha lehet, ne most váltsuk meg a világot. Igaza van, arra találhatunk egy alkalmasabb pillanatot is. Azt viszont nem tudhatja, hogy ilyenkor legalább feltűnés nélkül nézhetem Dórát, néha a mellét, ahogy egy-egy mozdulatnál több látszik a pólója kivágásából. Lassan haza indulnak a haverok, na menjünk, állok fel. „Dóra?” Erre jön ő is.

ugyanarra gondolunk. Elindulunk a sötét utcán, hirtelen valahogy lelassul minden. Szó nélkül megyünk el a sarokig, ott int, és balra fordul, én pedig jobbra. Olyan világos az éjszaka, és tisztán látni a holdat. Rabul ejt, ha sokáig nézem.

Szó nélkül megyünk el a sarokig, Jó lenne egyszer vele menni haza, ezt majdnem ki is mondom, de nem figyel rám, a holdat bámulja, úgyhogy csak intek, és elindulok a megálló felé.