Mindenki szeretett már olyat , aki nem illet hozzá, aki miatt megszólták vagy elítélték. Ezek a szerelmek lassan elmúltak , és szembejöve az utcán igyekeztünk elfordulni, vagy szánalmas mód idegennek , amnéziásnak tettetni magunkat , nehogy csodás családi életünkbe betolakodjon egy régi baklövésünk szellemképe. De vannak emberek , akik életét megváltoztatta egy bukott szerelem , s bár sokszor tragédiába torkolt , részünkké vált minden eggyes mozzanata. 18 éves voltam , mikor megismertem. Egy építési vállalkozó egyetlen lányaként a szüleim elkényeztettek.A 18 éves születésnapra egy piros sportautót , valamint egy testőrt kaptam. Valahol mindig sejtettem , hogy az apám nem a törvényes utat járta , hiszen mire 17 lettem a házunk valóságos kódrendszerű erődítménnyé vált. Hazudnék , ha azt mondanám nem szerettem azt az életet , ruhák , több tízezer forintos ékszerek , parfümök. Szerettem a szüleimet , rengeteg barátom volt , kítűnő tanulóként bármelyik egyetem szívesen látott volna soraiban. De hiányzott valami , és egészen addig nem tudtam , míg ….addig az estéig. A testőröm elkísért a fővárosi bulikba , a horváth tengerpartra , a balatonparti kiruccanásokra. Udvariasan viselkedett , ám az arcáról lerítt a nem túlságosan hízelgő véleménye. Plázalánynak tartott , aki apuci pénzét szórja a nagyvilágba. Mindig megvédett fiúktól , drogosoktól , de egyértelműen kinyilvánította nem hajlandó senkiért az életét odadobni , sem értem - egy országért , egy eszméért sem. Az idegenlégióban járt , tetovált fenegyerek 25 évesen a K1 bajnokság sztárjaként is tündökölt. Kidobóként , testőrként járta az éjszakát , mondjuk azt ….Dávidnak hívták. Egy este rém unalmas kerti grillsütésre készülődtem , mikor Dávid a motorját suvickolta a kertünkben. Meg akartam győzni , mennyire félreismer , rávettem vigyen el magával motorozni. Széttártam a karom a motoron , levettem a bukósisakot , azt a szabadságot azóta sem éreztem. Dávid leszállított a motorról , és azt mondta , azért fizetik , hogy biztonságban tartson , nem azért , hogy kockáztassa az életemet. Rengeteget beszéltünk aznap , hajnalban az ágyában ébredtem. Dühös volt , önző , buta libának nevezett , megpróbáltam mindent , hiába nem hallgatott meg , utána folyamatosan Hollywoodnak csúfolt a régi romantikus filmbéli elképzeléseim miatt. Szörnyű hónapok következtek , mintha azon az éjszakán elrabolt volna belőlem mindent. Nem voltam boldog , mégcsak jókedvű sem.Néha láttam felvillani némi érzelmet , mikor rámnézett, de egyetlen személyes beszélgetésünk az éjszaka után , a „nem lettél terhes?” című kérdés – válaszra korlátozódott. Angliába készültem főiskolára , a búcsúestémen testőr nélkül akartam megjelenni , rávettem apámat bocsássa el Dávidot. Remek báli partinak indult , ám megjelentek bizonyos elemek , és fél óra múlva tömegverekedéshez hívták a rendőrséget. A ruhámat elszakítva oldalaztam a kijárat felé , mikor valaki megragadott , Dávid volt ,mielőtt azonban felháborodottan számonkérhettem volna ellökött magától , le a földre. Rá akartam kiabálni , de bennem maradt , mert megláttam a terjedő piros foltot az ingén. A mentőköcsiban ülve jobban rettegtem a haláltól , mint előtte bármikor. Fogtam a kezét , sírva rimánkodtam ne tegye ezt velem , ne hagyja el magát , ne rakja rám ezt a soha el nem múló bűntudatot. Elhúzva a száját csak annyit mondott nehezebb terhet raktam rád Hollywood , élni vagy meghalni könnyű , magadnak lenni az a legnehezebb….Nyolcas a számod te kis hülye….Nem úszta meg , az alvilág egyik hírhedt alakjának egy tinilány vette el az életét , akit meg akart menteni….Ezért szerettem bele , mert biztonságot adott , tudtam bárhová utánam jönne , soha nem engedne meghalni. De én nem mehettem utána. Egy hét múlva elmentem a lakásukhoz , az édesanyja nyitott ajtót , nem kérdezett , csak annyit mondott : én ismerlek téged. Dávid szobájában a kupák ,felakasztott érmek mellett egy fatábla volt a falon életem legjobb dolgai felirattal Minden tárgy alatt egy szám és egy dátum. A nyolcadik a fényképem volt ,alatta ennyi állt szerelmem Hollywood…..