Huszonnyolc éves vagyok, alig múltam húsz. Van egy férjem, szeretem, szerelmes vagyok belé, főleg, amikor megismertem, akkor nagyon, akkor egészen halálosan. Úgy jól megvagyunk. Egyébként folyton elégedetlen velem, nem tetszik neki, amit csinálok, még az se, ahogy beszélek, túl sokat jár a szám, nem tudom abbahagyni, mondja, meg a lányokat se jól nevelem. Van két szép kicsi lányom, rózsaszínbe öltöztetem őket, mindenük csupa rózsaszín, bugyi, csat, körömlakk, hiába, azt szeretik, nekem így tetszenek.

Nemrég, nem érdekes, beleszerettem abba a fiúba, aki gyerekkora óta rajong értem. Mindent meg lehet vele beszélni, a barátom, férjem szerint klassz srác. Még rá is bízott, amikor tréningre utazott egy hétre, ha bármi lenne, segítsen. Nem volt semmi, de segített, én még otthon voltam akkor a kicsivel, hármasban töltöttük a délelőttöket, fagyi, meg minden. Aztán, amikor hazajött a férjem, lefeküdtünk, úgy értem a fiúval, mert beleszerettem. Még sincsen férfi és nő között barátság, olyan nem létezik, igaza van a férjemnek, amikor ezzel poénkodik.

Egy darabig nála is laktam, amíg építkeztünk, azt mondta a férjem, hogy úgy kényelmesebb, ha ott vagyunk, ő meg aludt a félkész házban. Éltünk, mint egy család, a lányok a nyakán lógtak, délelőttönként meccset néztünk, csodálatos volt. Egy kicsit zavartak a férjem kétértelmű megjegyzései, de nem gondolta komolyan. Aztán kapott egy ajánlatot, mehet külföldre dolgozni, menjünk vele, mondta, de én nem hagyhatom itt a férjemet. Elutazott, én meg elkezdek dolgozni, a cégnél P. megcsókol a liftben már az első héten, egészen elgyengülök, bírom az ilyen direkt srácokat. T. meg sétálni hív, G. ebédelni, L.-nak levágom a haját, Z.-vel pedig órákat beszélgetek hazafelé a dugóban. Mintha szerelmes lennék.

Akkor találkozom vele, fiúsan szép férfi, komoly, anyám szerint illene hozzám, nincs megbékülve a férjemmel, szerinte durva. Udvarol nekem, virág, kismackó, minden héten háromszáz kilométert utazik, hogy lásson. Várom, az autója egy álom. Ő meg csinos üzletember, tényleg hibátlan, de hiába ölel meg. Próbálom újra, jófajta bizsergés, más nem. Nincs kémia. Megmondom neki, hogy szerelemféle van csak, de nincs kémia. Megsértődik, nem jön többet.

Z. csókol meg a liftben, T.-vel órákat beszélgetek hazafelé, L.-val sétálgatok, P.-nek vágom le a haját, G. mindig csak ebédelni hív. Hiányzik valami. A szomszédunk legalább jó fej, gyakran átjönnek hozzánk, vagy mi megyünk. Levelezni kezdünk, munkaidőben írogat, hogy szép vagyok, és biztos gyakran csinálom a férjemmel. Ez látszik rajtam? Gyakran, míg ő csak akkor, amikor a felesége gyereket szeretne. Na, itt szúrják el a feleségek. Írok neki minden reggel, verseny, melyikünk levele fogadja a másikat. Nagyon várom a reggeleket, hogy beérjek. Olyan szépen ír. Lassan beleszeretek a szomszédba, és sírok, amikor szeretkezünk, mert olyan jó vele, mint a férjemmel. Pont olyan jó, eddig még senkivel sem volt ilyen. Csak kicsit unalmas a srác, az a baj vele.