Melinda vigyázva, ráérősen hajtott a strandolókkal zsúfolt utcán. Az évek alatt már megszokta, hogy ilyenkor nyáron, tele van a település idegenekkel. Ő is, mint sokan mások ebben az időszakban, kénytelenek voltak elviselni a nyaralók áradatát. Munkájából kifolyólag, nagyon sok emberrel találkozott, mivel orvosként dolgozott, a helyi rendelőben. Nyáron több volt az ellátandó beteg, beleszámítva a nyaralókat is.

Este ügyeletes volt, ezért igyekezett mindent elintézni a nap folyamán. Bevásárolt, és épp kifelé indult, mikor megszólalt a telefonja. Keresni kezdte a táskájában, ám közben neki tolta a kocsit egy férfinek.

- Nem tud vigyázni? – hangzott durván.
- Bocsánat!
- Az ilyennek szemüveg kellene! – mondta a mellette lévőnek, teljes tudatában annak, hogy a nő is hallja minden szavát. Melinda nem válaszolt, mivel ekkor találta meg a telefont, ám későn, mire beleszólt, a hívó fél már letette. Dühösen ment az autójához, felháborította a férfi viselkedése, hiszen elnézést kért tőle. Mintha vele sosem fordult volna elő hasonló.

Délután megkezdte a műszakját, biztosra vette, hogy aznap is lesz elég tennivalója. Nem sokkal hat óra után, behoztak egy férfit, akinek a lába sérült meg. Mikor megpillantotta a férfit, némi elégtételt érzett.

- Úgy látom, megkapta, amit megérdemelt – mondta neki csípősen.
- Maga az orvos? – nézett rá elképedve a férfi.
- Attól tartok, igen.
- Elég kínos a helyzet.
- Valóban az. Mutassa a lábát. Szép kis vágás, szóváltásba keveredett egy kagylóval?
- Honnan tudja, hogy kagyló volt?
- Sok hasonlót láttam már. Igencsak fájdalmas tud lenni.
- Nekem mondja?
- Ne aggódjon, hamarosan rendbe jön, bár így a nyaralása valószínűleg nem olyan lesz, mint amilyenre számított.
- Ez megnyugtató – húzta el a száját a férfi.
- Maga mindig ilyen undok?
- Remélem, nem. Ne haragudjon a délelőtti miatt, kicsit összegyűltek a felhők a fejem felett.
- És akkor kezdett esni, amikor összefutottunk?
- Valahogy úgy. Egyébként, Erik vagyok.
- Melinda.
- Szép név.
- Udvarolni akar? – nézett rá elképedve a nő.
- Nem szabad?
- Az attól függ.
- Mitől?
- Hogy mennyire jól viseli a kritikát.
- Tegyen próbára.
- Inkább nem.
- Fél attól, hogy kiderül, még sem vagyok olyan nagyképű alak?
- Jó emberismerő vagyok.
- Soha ne ítéljen elsőre.
- Általában nem teszem, de el kell ismernie, hogy a nagyon sokat számít az első benyomás.
- Ebben igaza van.
- Van, aki hazavigye?
- Mindig akad egy jó cimbora.
- Ezek a cimborák viszik az embert a rossz útra. – Erik ezen a kijelentésen jóízűen nevetni kezdett.
- Tetszik nekem, komolyan.
- Hány nőnek mondott ilyet, hány helyen?
- Sehol, egynek sem.
- Nem hiszek magának.
- Nem csodálom. Vacsorázzon velem, hogy bebizonyíthassam.
- Sosem randizom a betegeimmel.
- Ne feledje, ez csak átmeneti.
- Ez igaz – bólintott Melinda.
- Mikor felel meg magának?
- Holnapután?
- Tökéletes, akkor holnapután találkozunk.

Aztán jött a második randi, a harmadik, negyedik és a többi.