Regina fáradtan ébredt, az este még az ébresztőórát is elfelejtette beállítani csörgőre. Kintről a madarak csicsergése hallatszott be a szobába. A lehúzott redőnyök nyílásain át a nap sugarai utat törtek maguknak.

* Ideje felkelnem, még akkor is ha szombat van! - biztatta önmagát.

Nagyot nyújtózott, mint gyermekkorában, hogy minden porcikáját érezte. Lassan felült az ágyon, felhúzta papucsát és a fürdőszobába botorkált. Beállt a tus alá, kellemes meleg vizet engedett, és élvezte ahogy a víz folyik le az arcán, hátán, mellén. Hosszú ideig tartott, mire befejezte. Gyorsan leitatta magáról a vizet egy puha törölközővel, majd a falon lévő tükörben megszemlélte testét. Nem volt megelégedve a látvánnyal, úgy döntött kicsit többet kellene törődnie külsejével, az utóbbi időben nagyon elhanyagolta magát.

* Tennem kell valamit, több mint egy éve nem volt kapcsolatom férfival. Félek tőlük, hogy becsapnak, kihasználnak. Ideje már, hogy mindenen változtassak, nekem is kijár egy kis kényeztetés, hátha még eltalál az ámor nyila. - elmosolyogta magát.

Gyorsan magára kapta köntösét és a konyhába sietett. Készített magának kévét egy sonkás, sajtos, uborkás szendvicset, közben hallgatta a rádióban sugárzott zenét. Majd elmosogatott, rendbe rakta az ágyát. A szekrényből előhalászott egy csipke fehérnemű garnitúrát, és egy testhez simuló fekete ruhát. A fürdőszobába ment, fogat mosott, gyorsan kisminkelte magát, hosszú szőke haját banánkontyba csavarta és jól megtűzte. Felöltözött, piros fülbevalót és karperecet rakott fel, derekára piros övet csatolt. Az előszobában felhúzott formás lábaira egy hasonló színű cipőt, vállára tette táskáját, és kilépett ajtón.

A nap ragyogóan sütött, az égen csak fátyolfelhőket lehetett látni. Lassan elindult a járdán. Mellette a kiskertekben virágok pompáztak egyik szebb volt mint a másik, gyönyörű színkavalkád. Mély lélegzettel szívta be az útra kihajló rózsák illatát. Leszakított egy gyönyörű bordó színű szálat, amelyik még nem nyílt ki teljesen. Regina élvezte a rózsa illatát és bársonyosságát, ahogy cirógatta vele az arcát. Nem vette észre, hogy előtte egy kisebb gödör volt a járdán, megbicsaklott a lába és majdnem elesett. Arra eszmélt fel, hogy egy kéz fogja meg, és amikor felnézett egy kedves arcot és két gyönyörű sötétkék szempárt látott maga előtt. Úgy érezte, mintha megállt volna vele a világ, nagy nehezen tudott ebből a nézésből szabadulni. Egy magas, vékony, fekete göndör hajú férfi tartotta karjaiban.

* Máskor jobb lesz, ha a lába alá néz, mert még elesik – kábultan hallotta segítője hangját
* Ajánlom üljön le erre a padra, egy kicsit magával maradok, amennyiben nincs ellenére. Engedje meg, hogy bemutatkozzam, Róbert vagyok. - és kedvesen rámosolygott a lányra.
* Regina – nyújtotta a karját Gina – Örömmel venném, ha maradna, köszönöm.
* Fáj még a lába? Itt lakik a közelben, esetleg haza kísérhetném?
* Csak egy kis fájdalmat érzek. Két utcányira lakom, köszönöm, egyedül is el tudok menni.
* A napokban költöztem ebbe a városba, egy idegenvezetőre lenne szükségem, talán Ön tudna nekem segíteni. - ragyogó fehér fogai kilátszottak, ahogy rámosolygott Ginára

A lányon furcsa érzés vett erőt, annyira elbűvölte a férfi, hogy alig tudta kihebegni az igent.

Megbeszélték, hogy másnap délután ezen a helyen fognak újra találkozni.

* Ez nem lehet igaz. Álmodom, vagy ez a valóság? De hiszen Ő az álmaim férfia! Milyen régen vártam rá! A hangja, a mosolya, a szeme, mindene... Miért is engedtem még elmenni?

Mint egy holdkóros sétált a házához, ott leült a teraszon lévő hintaszékbe és behunyta a szemét.

A ringás a hullámzó tengert, a szikrázó napsütést, a víz kékségét a fehér habokkal, a szikrázó napsütést juttatta eszébe. Elképzelte, hogy a tengerparton sétálnak ők ketten a holdfényben, hallgatják a hullámok játékának a hangját, ledobják ruháikat és belegázolnak a hűs tengervízbe, átölelik egymást, szinte eggyé vállnak a mindenséggel.

Gina nehezen tudott elaludni, állandóan a szép szemű férfi járt az eszébe, aki már az első pillanatban meghódította a szívét. Amikor csak rá gondolt, jóleső borzongás járta át testét, nagyon kívánta már látni, érezni az érintését, de még jobban vágyott a csókjaira.

Reggel később ébredt fel mint szokott, egész délelőtt úgy érezte, hogy ólomlábakon jár az idő.

Diszkréten kisminkelte az arcát, engedte, hogy derékig érő aranyszőke haja a vállára boruljon.

Dupla soros vállpántú azúrkék színű testhezálló pamutruhába bújt, hozzá fekete kiegészítőket tett fel. Éppen annyi ideje maradt, hogy odaérjen a találkozóra a megbeszélt időpontra.

Már messziről látta, a férfi karcsú alakját, rögtön észrevette, hogy milyen elegáns. Sötétkék nadrág és fehér színű lenvászon ing volt rajta, és már messziről mosolygott. Regina úgy érezte, hogy a torkában ver a szíve, boldog volt, hogy újra láthatta a nagy őt.

Üdvözölték egymást és lassan elindultak a közelben lévő park felé, ahol egy kis patak csordogált. Róbert kezét nyújtotta a lánynak, hogy átsegítse a túlsó partra, de Regina megbotlott és a férfi karjaiban találta magát. Mind a ketten elnevették magukat, és ettől a pillanattól kezdve forrt köztük a levegő, és ez után kéz a kézben folytatták útjukat. Sok mindenről beszélgettek, és rájöttek számos dologban hasonlítanak egymásra.

A park túloldalán a frissülni várókat egy kis vendéglő várta, melynek balkonját pompázó muskátli rengeteg borította be, az udvaron örökzöld zenéket játszottak. Leültek az egyik kis asztalnál, és ittak egy-egy pohár vörösbort. Regina ritkán fogyasztott alkoholt, és így ennek a hatását is gyorsan megérezte. Mialatt beszélgettek hangosan kacagott mint egy csitri, kacérkodott miközben csábító, mélyreható pillantása viszonzásra talált a férfinél. Lassan elindultak visszafelé, már összeölelkezve, vidáman.

Róbert belesúgta a lány egyik fülébe, hogy gyönyörű, majd végig csókolta a nyakát, utána a másik fülébe suttogta, hogy nagyon kívánja, és apró csókokkal borította el Regina arcát, lágyan érintette ajkát, míg végül vadul megcsókolta. A lány alig kapott levegőt, minden pillanatban forró hullám öntötte el, ő is nagyon vágyott csókjaira, simogatására, becézgetésére, a testére. Már nem tudott tovább uralkodni magán és viszonozta a csókot.

Nem emlékezett, hogyan kerültek a lakásába, csak Róbert gyengéd simogatására, érzéki érintésére, csókjaira. Gina beletúrt szerelmese hajába, játszadozott a fürtjeivel, majd cirógatta és csókolta arcát, nyakát, fülét, ajkát. Egyik kezével benyúlt inge alá és végig simogatta mellkasát, közben mélyen beszívta a férfi illatát. Újra hosszú csókban forrtak össze. A férfi a lány háta mögé állt, átfogta derekát, majd lassan levetette annak ruháját, míg a lány az övét.

* Őrülten kívánlak – lehelte és forró ajkával végigcsókolta homloka közepétől végig az orrán, állán, nyakán, két melle között, tovább lefelé a hasán, egészen a lábujjáig, minden testrészét.

Majd karjába vette, bevitte a hálószobába, lefektette az ágyra, és elkezdődött az őrült élvezetek éjszakája, mely kielégült kimerültséggel zárult és még számtalanszor megismétlődött.

Ez a kapcsolat még mindig tart közöttük, nagyon boldogok, hogy egymásra találtak, és végtelenül szerelmesek. Eljegyezték egymást, és azt tervezik, hogy hamarosan összeköltöznek.