Párosításból, általánosításból, csillagászati számításokból nem lesz szerelem. Hogy a gubancolást, meg a kufircolást ne is említsem! Bezzeg amihez madzag, meg tudás kell!
Egyszer láttam két fiatalt a pécsi Séta téri gesztenye fák alatt, órákon át bütykölték egymást, sustorogtak:
-Jó lesz így? – kérdi a lány.
-Nekem egy kicsit szoros – válaszolja a fiú.
-Nem kapsz levegőt?
-Levegőt azt kapok, csak mozogni nehéz.
-De, ha lazább, lecsúszik rólad és ki tudsz bújni!
-Nem fogok kibújni.
-És akkor az enyémet miért kötötted szorosra?
-Mert szeretlek!
-Én is szeretlek!
-Hagyd nekem is, hogy kicsit meghúzzam!
-Ne kérlek, ezt már megbeszéltük.
-Bízol Te bennem?
-Miért ne bíznék?
-Engedd, hogy szorosabb legyen!
-Lépj túl ezen a témán, nem vagyunk házasok.
-Még lehetünk.
-Még. Egyébként szerintem, TE nem bízol bennem.
-Dehogynem!
-Akkor jók leszünk így, hidd el!
-Így. Én fűzőben, te lógó gatyamadzaggal.
