Éjfél elmúlt és Kata még mindig a számítógép előtt ücsörgött. Mellette egy üres kávésbögre és egy kiürült energiaital doboza. Hiába: másképp nem megy az éjszakázás…

Odakint az utcán már csend honolt. A téli sötétségben hangtalanul hullt a hó. Kata felállt a géptől, és elhúzta a függönyt. Kinyitotta az ablakot, hogy a friss téli levegő átjárja a szobát. Nagyot szippantott a ropogós hó nedves illatából. Az utcai lámpa fényében megcsillantak a sűrűn hulló, kövér hópelyhek. A harmadik emeleti lakás ablakából jól látszanak a szomszédos háztetők, amelyeket most fehér porcukor réteg borít. Milyen szép! – gondolta. Nemsokára itt a karácsony. Vajon megint a barátaival tölti vagy végre lesz egy férfi, akivel megoszthatja a szeretet ünnepét?

Idén 33 éves lett. Atyaég! Még kimondani is sok. Nem mintha annyira vészes lenne, de mégis az… Mert mi is az eddigi mérleg? Egy válás, egy újabb csúfos szakítás, elvesztegetett idő, munka, munka, munka és jelenleg a „szingli lét”, annak minden bájával és persze bajával együtt.

Sokszor élcelődött magában: „33 éves, munkájában sikeres, csinos újságíró hölgy mindenét odaadná azért, hogy végre társat találjon…” Nagyszerű. Tiszta Bridget Jones naplója sztori. De hát mit tehet egy legszebb éveiben járó nő, aki – idealista módon – még mindig hisz a szerelemben? Nos. Mi a legkézenfekvőbb megoldás a 21. század fogyasztás- és piacközpontú világában? Hát persze: az Internet. A legjobb, ha magunkat is piacra dobjuk, és versenyre kelünk a dögös, huszonéves lányok táborával a társkereső oldalakon. Ha szerencsénk van, akkor szolid reglapunkra kattint a pasi, akit elképzeltünk magunknak. Vagyis: aki nem házas, nem párkapcsolat mellett keresi a kalandokat, nem csupán szexuális vágyait kielégítendő szörföl a neten, nem hazudik, nem perverz, nem ez és nem az...stb. Biztató… „De hát az Internet is csak egy tér, ahol összefuthatsz bárkivel, talán még az Igazival is” – mondaná a barátnője, aki éppoly idealista és fáradhatatlan szerelem-kergető szingli mint Kata.

Mi történt az elmúlt egy évben a társkeresőn? Béna, kiábrándító vakrandik sorozata, ahol semmi és senki nem az, mint aminek a neten látszott. Minden randi a reménnyel kezdődik – nagyon készülsz rá – aztán a vége mindig ugyanaz: csúfos kudarc, így vagy úgy. Egy idő után aztán belefásulsz, megunod, feladod. Persze csak egy időre. Mert ki szeret egyedül lenni? Melyik idealista bírja ki sokáig ábrándok nélkül? És akkor kezdődik minden elölről: keresgélés, ismerkedés, remény, izgalom…végkifejlet. A szív talán megkeményedik, de nem adja fel… és végül maradsz a társkeresőn.

Kata nagyot sóhajtott a gondolatmenet után, és visszaült a géphez, hogy befejezze az elkezdett cikket az „Idealizáló szerelemről”. Ezt a témát osztotta rá a főnöke. Ez az élet valódi iróniája. Épp annál a résznél tartott, hogy „a rossz tapasztalatok és traumák nem teszik-e túlságosan óvatossá és bizalmatlanná a nőket az új párkapcsolatban”, amikor jelzett a számítógép, hogy egy új levél érkezett a társkereső oldalon. Kata kíváncsiságból rákattintott az üzenetre, amelyben ez állt:

„ Hiszek a jelekben és abban, hogy semmi sem történik ok nélkül. Idejétmúlt módon hiszek a szerelemben, sőt: csak abban hiszek. Ma éjjel kinyitottam az ablakom, és a hulló hópelyheket bámultam. Éreztem, hogy valaki gondol rám, hogy valaki engem vár…és akkor megpillantottalak téged a harmadik emeleti ablakban szemben a lakásommal. Ismerős volt az arcod. Erősen kutattam az emlékeimben, és rájöttem: a társkeresőn láttalak. Akkor nem kezdeményeztem, bár nagyon szimpatikus voltál, már akkor tetszettél. Tudom, hogy hihetetlen, de biztos vagyok benne, hogy nem véletlen. Égve hagytam a villanyt a lakásomban abban bízva, hogy még ma éjjel elolvasod a levelem. Ha kinézel az ablakodon, még most is láthatod. Ha lelki társak vagyunk, és hiszel a szerelem erejében, akkor holnap délután ötkor várlak egy teára a sarki kávézóban. Gábor”

Ez valami vicc? Micsoda hülyeség…- gondolta Kata, de mégis odaszaladt az ablakhoz, és a hópelyhek rengetegében észrevette a szemközti lakás fényének derengését. Ez nem lehet igaz. Mint valami amerikai romantikus film. Vagy mégis igaz? A szíve hevesebben vert, és újra ott volt az érzés: a remény hal meg utoljára. Végül is mi baja lehet abból, ha ötkor beül a kávézóba?

Egy átizgult éjszaka és nap után Kata legyőzte bizalmatlanságát és elment a kávézóba, ahol újra megtalálta a szerelmet…

Túlságosan romantikus és hihetetlen? Igen, valóban az… De ha hiszel a csodában, az előbb-utóbb valóra válik, újra szép lehet a karácsony és igaz a szerelem.