Késő délután volt. Gábor boldogan sietett haza a munkából. Hazaérve feleségét a konyhában találta, most valahogy még szebbnek látta. Az ablakon beszűrődő napfény meg-megcsillant hosszú, barna haján, zöld szemei még élénkebbnek hatottak. Jókedvűen készítette a szendvicseket az útra. Kata látta Gábor méla tekintetét és kacéran rámosolygott.

- Nem kellene inkább készülődnöd? Már mindkettőnknek becsomagoltam és a szendvicsek is lassan elkészülnek. Nézd meg, hogy akarsz-e még valamit hozni és utána indulhatunk is.

– Biztos mindent eltettél, inkább még gyorsan lezuhanyzom, meleg van odakint.

Átsétált a hálójukba, megkönnyebbült, hogy végre leveheti öltönyét és a nyakkendőt, pár perc múlva már a zuhany alatt volt. Izmos testén gyorsan siklottak végig a hűvös vízcseppek, felhevült bőrét körülvette a vékony vízfüggöny. Kata csatlakozott hozzá, gyengéden a falhoz szorította, testüket csak némi víz választotta el, forró csókot váltottak.

- Ha majd odaértünk, lesz egy kis meglepetésem. –Súgta Kata - Csak a mai napra vártam, hogy elmondhassam.

- Rendben, kíváncsi vagyok, mi lehet ennél a napnál is jobb.

Később felöltöztek és már indultak is a nyaralásukra. Gábor vezetett. Kiérve a városból észrevették az első, úti céljukra vonatkozó táblát: „Siófok 108 km”. A tábla láttán mosolyogva egymásra néztek.

Körülbelül egy óra autóút után meglátták a Balatont. A lemenő nap korongjához izzó naphíd futott a tavon át. A tó menti városokban lankadtan, tértek haza a lakók, nyaralók az egész napos fürdés után. Egy szabad strand mellé értek.

- Állj meg légy szíves! – Kérte Kata, Gábort – Rendben, máris félrehúzódom.

Az út bal oldalán sikerül is parkolót találniuk, már alig néhány autó állt ott. Kényelmesen megálltak. Kata izgatottan megszólalt

- Gyere, szálljunk ki! Még világos van, mire oda érünk, már nem tudnánk fürödni. Maximum 20 percet kérek és utána indulhatunk tovább. - Rendben. – Válaszolta Gábor mosolyogva.

Kiszálltak az autóból Kata izgatottan állt egyik lábáról a másikra, hosszú perceknek érzete, míg párja lezárja az autót. Elindultak. Kata jóval gyorsabban haladt férjénél. Már a partot és a parkolót elválasztó út közepénél járt , amikor Gábor utána kiáltott. – Egy pillanat, nem vettem észre, hogy az ablakod nincs felhúzva. – Kata megállt, visszafordult és legyintett – Ugyan, csak pár percre megyünk és a vízből is rálátni az autóra, nem lesz gond.

Gábor egyetértően utána indult, Kata bevárta és már nyitotta ölelésre a karjait, amikor hirtelen visító fékcsikorgást hallottak. Mindketten a hang irányába kapták a fejüket…

- Bár nem volt szükség boncolásra, a nőről megállapítottuk, hogy állapotos volt. Mindketten azonnal meghaltak. – Köszönöm doktor nő, - mondta a felügyelő – a hozzátartozókat hamarosan értesítjük. További jó munkát! – Áh, köszönöm, de már csak egy hét és megyünk a férjemmel a Balatonra.