- Lenne a feleségem?

A lány döbbenten pillantott az idegenre.

Göndör hajú, magas, rendkívül sovány ember állt előtte. Öltönyt viselt, gomblyukában piros szegfűvel, megjelenése harmóniát és nyugalmat sugárzott. Ettől némileg elütött a hóna alá dugott citromsárga mappa.

- Hogy mondtad? – kérdezett vissza a lány.
- Megkértem a kezét. Az imént még két asztallal odébb ültem. Egyből magába szerettem, mikor végiglibegett az asztalok között, az eperszínű ruhájában. És ahogy helyet foglalt! Az maga volt a kecsesség. Mintha a teste pehelykönnyű lenne, mondjuk 20 deka.

A lány felvonta szemöldökét. – Jó ég, te aztán tudod, hogy ijessz el egy nőt.

A fiú nem tiltakozott, sőt heves bólogatással egyetértését fejezte ki.

Egy kávézó kerthelyiségében voltak. Nem messze csillogó tó feküdt, jachtok, motorcsónakok és harsány vitorlák kavalkádját hordozva. A parton kacagó gyerekek játszottak. Fehér szöszök záporoztak a nyárfákról; a fura hóesés befedte a kerthelyiség talaját, asztalait, sőt vendégeit is.

A fiú néhány pihét kínos körülményességgel távolított el a hajából. Ez vicces volt, de lány visszafojtotta mosolyát, nehogy az idegen bátorításnak vélje.

- Arra gondoltam – folytatta – az esküvőt már holnap megtarthatnánk. Ha igent mond, estig megkapja a gyűrűt.

A lány felállt az asztaltól, de az idegen karon ragadta.

- Várjon, ezt látnia kell!

Ezzel a lányt finoman visszaültette a székbe, majd sárga mappáját átnyújtotta neki, közben maga is helyet foglalt.

A lány egész nap unatkozott. Talán ezért is történt, hogy némi tétovázás után belement a játékba. Kinyitotta a mappát, amiben néhány röntgenfelvétel hevert.

- Ez a tüdőm – mondta a fiú. – Azok a foltok pedig az elhatalmasodó rák nyomai.
- Te bolond vagy – közölte a lány nyersen. Felállt, egy ezrest az asztalra rakott, és sebes léptekkel a kijárat felé indult.

A fiú rohant utána.

- Nincs sok időm. Talán… talán csak heteim maradtak. Megtagadná egy haldokló utolsó kívánságát?

A lány kilépett a sétányra.

- Hagyj békén, vagy rendőrt hívok – mondta, arccal a tó felé. Emiatt csaknem összeütközött egy idős hölggyel, aki kézen fogva vezette pöttöm unokáját. Az incidenst a fiú előzte meg, mikor egyetlen mozdulattal magához húzta a lányt.
- Egy hét – mondta. - Csak ennyit kérek. Nem kell, hogy szeressen, elég a szánalma is. Kevesebbért is kötöttek már házasságot.

Ezzel a gomblyukából kandikáló virágot a lány felé nyújtotta.

A lány kifacsarta magát a fiú csontos karjának szorításából, és földhöz vágta a virágot. Ezt nem érezte elégnek, ezért a sarkával alaposan széttiporta.

Elsietett.

A fiú mozdulatlanul bámult a lány után. Később lehajolt, fölvette a virágot, és gondosan kiporolta, kisimította.

- Semmi pazarlás – motyogta, majd visszatűzte a gomblyukába. A virág minden meggyötörtsége ellenére is mutatós maradt.

A fiú vetett még egy pillantást a sarokra, amin a lány befordulva, végleg eltűnt. Ezután elmosolyodott, és mappájával a hóna alatt megszólította a következő csinos feleségjelöltet.