Hiányzott valami, ami miatt még nem mondhattam el: Igen, ismerem ezt a férfit, tetőtől talpig! Vágytam rá, ahogy ő is rám. Szeme tüzében égtem. Ez a perzselő tekintet pedig, egyre közelebb csalogatott magához. Egy óvatlan pillanatban hirtelen az ölében találtam magam. Vele szemben ültem a térdein. Karjaimat a nyakában pihentettem, majd tenyeremben és ujjaim végeiben éreztem a vágy bizsergő lüktetését, ahogy tarkóját lágyan végigsimogattam, fel és le. Hajába belefeledkeztek ujjaim, és kutatva keresték érzéki pontjait. Csókoltuk és öleltük egymást. Ki hol érte a másikat. Finoman, aztán egyre hevesebben, és újra finoman. Ölében lágyan ringatózva táncolt ölem. Szoknyám felcsúszott, teret engedve simogató kezeinek. A szenvedély ritmusa diktálta a tempót.
- Úristen, milyen hatással vagy rám! Ez őrület! – sóhajtotta szenvedélytől elcsukló hangon.
- Édesem… viszonoztam olyan gyengédséggel sóhaját, amilyennel csak tudtam. A szenvedély hevében a földön találtuk magunkat. Simogatta az arcomat, csókolta a nyakamat, közben keze elkalandozott testemen, és időnként féltőn magához szorított. Mintha azt akarta volna sugallni: „nem eresztelek el soha többé!”
- Úristen. Mi ez? Milyen felsőbbrendű érzés ez? - Kérdeztem most én, és szemeim keresték tekintetét, miközben tenyeremmel mohón érintettem arcát.
- Ez a szerelem édesem. Ez nem más, mint a szerelem. – Suttogta fülembe zihálva. Éreztem, hogy mennyire kíván. Minden porcikáját éreztem már. Olyan közel került hozzám pár óra leforgása alatt, amennyire csak két ember közel kerülhet egymáshoz. Akkor és ott, már biztosan tudtam, attól a bizonyos csodától, a gyönyörtől, a beteljesüléstől csak hajszálak választanak el. És pontosan tudtam azt is, hogy vele az együttlét csak is gyönyörű lehet, mert biztosan éreztem, szeretem őt! A szívem közben olyan hevesen vert, hogy majd kiugrott a helyéről.
- Nem megyünk fel? – kérdeztem egészen bátortalanul, mert lent nem volt valami kényelmes. És szerettem volna igazán megadni a módját az első együttlétnek.
- Felmenjünk? – Kérdezett vissza szintén kis bátortalansággal hangjában, amelyhez nagyfokú izgatottság is társult. És abban a pillanatban már fel is segített a földről. Kissé rendbe szedtük ruháinkat, majd a dvd lejátszóhoz lépett, és elindította a zenét. Gyönyörű, lágy, érzelmes dallamok voltak ezek.
- Gyere! – Fogta meg kezem, és maga után húzott a lépcsőn, mely hálószobájába vezetett. Nem tiltakoztam, lassan mentem utána. Ahogy felértünk, csak egy hatalmas ágyat láttam, könyvespolcot és sok-sok CD-t, amelyeket valószínűleg a zenész voltának köszönhetően gyűjtögetett össze az évek során. Leültünk az ágyra, egészen közel egymáshoz. Lent égett csak a villany, fönt félhomály volt, vagy inkább sötétség? Megsimogatta az arcomat és gyengéden megcsókolt, de szemében valami furcsa, félelemhez hasonlítható érzést véltem felfedezni. Csókolt és simogatott, ahogy én is őt, de éreztem, hogy valami nincs rendben. Próbáltam oldani a feszült helyzetet, mert egyelőre nem tudtam mire vélni a változást. Egy pillanatra aggodalommal töltött el, mi történik az én kedvesemmel, miért ez az érzelmi blokk? Valami olyat tettem, ami nem tetszik neki? Számtalan gondolat cikázott át az agyamon, és csak egyet akartam, hogy minél hamarabb megoldódjon minden. Megcsókolt újra finoman, lágyan. Szép lassan ledöntött az ágyra, vigyázva, egyik kezét fejem alatt tartva óvatosan, hogy minél puhábban érkezzek meg a párnára. Finoman simogattuk egymást, amilyen finoman és halkan szólt a zene lentről. A végtelenbe szökő vágyak, amelyek leginkább hasonlítottak egy cunami erejéhez, most vihar utáni elcsendesedett bársonyos, lapos hullámokba csaptak át, amelyek visszafogottan nyaldosták testemet. Nem volt baj semmi. Minden így volt tökéletes. Éreztem közelségét, szeretetét, és ez megnyugtatott. Csendes ölelkezés volt ez, amely sokkal inkább volt a lelkek egymásra találása, mint a testek együttes elégése a vad szenvedély lángolásában.
