A srác visszatért kávéjával. A képernyőre nézett. Egy cetli mutatta, hogy merre találja a kétoldalas, sárga papírra írt levelet.

„Drága Y-kromoszómás!

A vesémbe látsz. Bár a melltartóm alá szeretsz leginkább benézni. Tudod egy sóhajomból, egy elnyafogott „semmiből”, egyetlen szúrós tekintetemből vagy tüntető-ordító hallgatásomból, hogy baj van.

Mégsem hajtod vissza azt a nyomorult WC-ülőkét. Nem viszel étterembe meg vásárolni, nem hozol egy szál virágot, nem rebeged folyton, mennyire csodás lény vagyok. (Mert minek is? A nyilvánvalót nem hajtogatja az ember – mondod.) A villáért nem vagy hajlandó felállni vacsora közben, de némán talán megjegyzed magadban, mintha mostanában kevésbé lennék kívánatos. De eszedbe jut, hogy a cselédsorba süllyedés és a vonzerő csökkenése között van némi (nemi) összefüggés?

De ne hidd, hogy Téged vádollak csupán. Ugyanúgy bűnös vagyok én is. Amint nőd lettem, hivatalosan feladtam személyiségemet: minek legyek szép… megszereztelek.

Nem akarok már tetszetős lenni, főleg nem Érted…és egyszer csak, amikor sokadjára, kinyúlt bemcsiben, gyűrt arcocskával felállok a vacsora közben, hogy rohanjak Neked a villáért (ahelyett, hogy hagynám, hogy Te menj érte), elveszítem a saját lényegem.

Kihal belőlem minden, amiért belém szerettél. A szellemesség, a huncut mosoly, a bájos gesztusok, meg az a végletekig letisztult, de mégis mágikusan tekintetet vonzó csípőmozdulat, ahogy a hűtő ajtaját bezárom – és amiért azonnal meg kellett, hogy érints.

Nincs bennem tűz és ötletesség, mégis elvárom, hogy lángolj értem. Meghalok egy futó érintésért, egy nyilvánvalóan hazug kedves megjegyzésért. Mondd már megint: soha nem volt még ilyen jó senkivel és csak én kellek egyedül, én vagyok az egyetlen igazán különleges nő az életedben. A bennem élő nőstényt ölöd meg, ha nem érezteted, hogy megérem az áldozatot: még mindig ölre mennél a többi hímmel.

Te meg nem érted, miért nem értem, mikor annyira evidens – Neked csak foci kell, meg póker, meg rendszeres, változatos, minőségi szex (esetleg egy-egy aktus során a svéd bikini válogatott néhány tagjának közreműködésével). No meg élettér, az kell még. Megfulladsz – mondod. Rád mászok, ellenőrizlek, számon kérlek, értetlenkedek. És mindent túlreagálok. Mióta együtt vagyunk, nem tudsz délután öttől szörnyet lőni, csak miután bealszok. Ami persze relatíve hamar bekövetkezik, mert az esetek többségében nem leszek lepedővirtuóz az órákig tartó gürcölés után.

Így leszek szépen a kettőnk hibájából anyád, társad és szeretőd helyett.

De amúgy… nem értem mi bajod van. Nincs sok igényem az ideális férfival kapcsolatban: hozzávetőleg 268 belső, és mindössze 37 külső elvárt tulajdonságról van szó. Persze mindig más a fontos.

Most például csak annyit kérek, hogy vidd le végre azt a nyomorult szemetet … és ne mondd már folyton, hogy én mindent túlreagálok!

Asszonyállatod”

Elmosolyodott, majd teamspeak-en megkérdezte csapattársát: „Te figy, a közelünkben hol van virágos?”.