A lány kiüresedett arccal ült a kopott, vörös bársonybevonatú ülésen. Amikor a vonat beállt, a peronon összeölelkezve álltak pár másodpercig, bár a férfi már türelmetlenül nézegetett a kijárat felé. Az úton nem beszélgettek, kerülték egymás tekintetét. A nyaralónál András nagy lendülettel betolatott a garázsba, és egyenesen a hálószobába vezette a lányt, ahol lassú, zavart mozdulatokkal ereszkedtek a gyűrött ágyra, de aztán sietve és mohón szeretkeztek. Mikor újra elindultak, Eszter a műszerfalhoz támasztotta a térdét, nagy zöld almát evett, miközben végigkuncogta az utat, a férfi pedig elégedetten babrálta a rádiót, amíg nem talált a hangulathoz megfelelő zenét. Útközben beugrottak a lány holmijáért, amit a barátnőivel közös szálláson hagyott. Az autóban elviselhetetlen volt a meleg, csak lassan enyhítette a légkondi. A parti köveken egymás mellett ülve, nézték a vizet, néha cinkosan egymásra mosolyogtak, a lány egyre jobban felengedett. Amikor később kiásta a nyakig betemetett férfit a nedves homokból, már biztos volt benne, hogy jól fogja tölteni az idejét az elkövetkezendő pár órában. Szórakoztatta a helyzet. Miért ne, gondolta dacosan. András vagyok, mondta a férfi, én pedig Eszter, válaszolt hunyorogva.. Hirtelen megérezte, hogy nézik, ösztönösen hátrafordult, jóképű, mosolygó arc, olvadó, barna szemek. Ahogy a stéghez ért, derékig beállt a vízbe, hogy megnedvesítse a bőrét, aztán újra kifeküdt a partra, hadd barnuljon, lassan véget ér a vakáció. A nap elviselhetetlenül égette a bőrét, hasra fordult, a barátnőit nem látta sehol, talán a vízben vannak. A lány behunyta a szemét, fülében összeolvadt az egyenletes háttérzaj, a gyerekzsivaj, a férfiak öblös nevetése, a nők duruzsolása, a hullámok halk loccsanása. Minden valószínűtlen, a fények élesek, a színek harsogóak. Nyár.

Nyár. Minden valószínűtlen, a fények élesek, a színek harsogóak. A lány behunyta a szemét, fülében összeolvadt az egyenletes háttérzaj, a gyerekzsivaj, a férfiak öblös nevetése, a nők duruzsolása, a hullámok halk loccsanása. A nap elviselhetetlenül égette a bőrét, hasra fordult, a barátnőit nem látta sehol, talán a vízben vannak. Ahogy a stéghez ért, derékig beállt a vízbe, hogy megnedvesítse a bőrét, aztán újra kifeküdt a partra, hadd barnuljon, lassan véget ér a vakáció. Hirtelen megérezte, hogy nézik, öszönösen hátrafordult, jóképű, mosolygó arc, olvadó barna szemek. András vagyok, mondta a férfi, én pedig Eszter válaszolt hunyorogva.