Sally jókedvűen tolta bevásárlókosarát egy hipermarketben. Aznapi kinevezése járt a fejében: végre vezető beosztásba kerülhetett, mellyel egy régi, nagy álma vált valóra. A ruhaosztály mellett elhaladva egy röpke pillantást vetett a kirakott tükörbe és ezúttal elismerően bólintott: nagyon csinosnak látta magát, csak úgy ragyogott. Szőke hullámos haja lágyan omlott vállára, krémszínű miniszoknyája feszesen simult gömbölyű fenekére, hozzá illő blúza kiemelte karcsú derekát, magas sarkú körömcipője pedig még ellenállhatatlanabbá tette hosszú lábait. Épp a zöldségek közt válogatott, mikor megcsörrent a telefonja. Egyből felkapta, tudta, hogy csak barátnője lehet, hogy hol késik a szokásos péntek esti lányos összejövetelről:

- Sally, tudom, hogy tudtad, hogy én vagyok és azt is tudom, hogy tudod, hogy miért hívlak, de az Istenért, hol vagy már? Mindannyian Téged várunk.
- Ne haragudj, Kate, még beugrottam vásárolni, mert Anyunak holnap lesz a születésnapja és még meg kell vennem a hozzávalókat az ünnepi ebédhez, ezen kívül pedig..
- Nem érdekelnek a kifogásaid, tíz perc múlva ott vagyunk érted - és ezzel le is csapta a telefont.

Sally fejcsóválva válogatott tovább, mikor újra dalolni kezdett a mobilja:
- Nem úszod meg ilyen könnyen, kis hölgy, tessék azonnal megmondani hol vagy! – fenyegette meg poénkodva Kate.
- A szokásos helyen, ahol mindig..
- Igen, tudom, tíz perc és ott leszünk érted – szakította félbe barátnője, majd újból lecsapta a telefont.

Sally mosolygott egyet, majd elmélyült a paradicsomok világában – már csak ez hiányzott a hozzávalók közül. Talált egy kimondottan szép érett darabot, sietve felé is nyúlt, ám keze beleütközött a mellette válogató férfi kezébe.

- Elnézést kérek – emelte fel tekintetét bocsánatkérően -, csak...
- Ne szabadkozzon, kisasszony, vegye csak el azt a paradicsomot. Pont olyan ragyogóan szép, mint maga. Cserébe, amennyiben nem veszi tolakodásnak, meginna velem egy csésze kávét a kinti kávézóban?
- Én…

Életében először elakadt a szava. Magas, barna hajú, középkorú megnyerő férfi meleg barna szemei tapadtak az övéire. Hirtelen elfelejtette mit akart, miért van itt. Pár pillanat múlva magához tért, kacéran rámosolygott az idegenre, a másodperc tört része alatt felmérte a férfi cipőjét – márkás, barna bőrcipő, tiszta, ez már egy jó pont, végigjáratta szemét ruházatán – divatos öltöny, nyakkendő egy szépen kidolgozott férfitesten; most jön a keze: ápolt, gondozott körmök, de ó, jaj, mi csillog a gyűrűsujján? Hát persze. Karikagyűrű.

- Köszönöm az invitálást, de nem szeretném, ha miattam bármilyen konfliktusa adódna a feleségével – válaszolta határozottan, ám kissé keserű szájízzel, majd mielőtt a férfi bármit is tudott volna reagálni, sietősen távozott.

Mire végzett, barátnői már izgatottan toporogtak az ajtónál. Gyorsan bedobálták szatyrait a csomagtartóba, beültették az autóba és indultak is, tíz perc múlva pedig már harsányan nevettek, mikor Sally elmesélte az imént történteket.