HTML

Bevállalod?

A litera nyári szerelmesnovella-pályázata.

IMPRESSZUM

Nagy Gabriella és Szekeres Dóra projektfelelősök – Litera - az irodalmi portál

Kapcsolat:

szerelemliget@gmail.com

litera@litera.hu

Friss topikok

2009.08.20. 12:05 szerelemliget

Kővári Krisztina: Az első mondat

Címkék: 2009 művek kővári krisztina

Helyet foglalunk az asztalnál. Velem szemben ülsz és várod, hogy mondjak valamit. Makacsul hallgatok. Úgy teszek, mintha a pincért figyelném jön-e már. Nem tudok a szemedbe nézni. A mondatokat ismételgetem magamban, amiket előre megfogalmaztam ilyen esetekre. Könnyed, felszínes kijelentések, amelyektől jól fogod érezni magad. Szavak, amelyek pontosan kijelölik egymáshoz fűződő viszonyunkat és a helyünket a világban.

 

Dühös vagy rám. Vesztegeted rám a drága idődet, és én még a látszatát sem próbálom fenntartani egy elképzelt rendnek. Nem tudod, mekkora erőfeszítésembe került, hogy összeszedjem magam és találkozzam veled. Te csak most szembesülsz azzal, milyen csalódást okozni egymásnak, én már elindulás előtt tisztában voltam vele. Tehetetlenek vagyunk.

 

Szeretném elmondani, miként jutottam ide. Elmesélni az első jeleket, amelyekről azt gondoltam, csupán egy múló szeszély kellékei. Hogy mégis mennyire jól éreztem magam tőle. Örültem, hogy végre én is része lehetek az egésznek. Az elégedettség olyan mámoros állapotát ízleltem meg, amit azelőtt sosem. Aztán egyre több és több kellett belőle és felbukkant bennem a félelem.

 

A félelem, hogy végérvényesen megváltoztam. Hogy az, amiről azt gondoltam részévé tesz az egésznek, kirekeszt önmagam valóságából, és nem nyerem magam vissza többé. Félek, hogy magammal együtt téged is elveszítelek. A legjobban mégis attól rettegek, hogy elveszítem az egyetlen dolgot, amivel értelmet szerzek az olyan tehetetlen pillanatoknak, mint ez itt most. Rád nézek, és te elkapod a tekinteted. Zavarodban intesz a pincérnek, aki azonnal megjelenik az asztalnál, hogy felvegye a rendelést.

 

Némán ülünk egymással szemben. A villák és kések néha a tányérhoz koccannak, mintha helyettünk beszélgetnének. Szeretném megkönnyíteni a helyzetet. Átnyúlok az asztalon és megérintem a kezed. Megfeszül az idő. Egymás szemébe nézünk. Lassan végigsimul egy könnycsepp az arcomon.

 

A fehér asztalomnál ülök. Fehér papír hever előttem és én rád gondolok. Ahogy ott ülünk az étteremben egymással szemben, és nem tudunk egymásnak semmit mondani. A vacsoránkat fogyasztjuk némán. A villák és kések néha a tányérhoz koccannak, mintha helyettünk beszélgetnének. Szeretném megkönnyíteni a helyzetet. Leírom az első mondatot: „Jó lenne, ha úgy tudnál mindenről, hogy nem kéne elmondanom; azért most hálás lennék.”

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szerelemliget.blog.hu/api/trackback/id/tr501325152

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása