Már nagyon vártam az estét.

A szobámat helyrepofoztam, az ágyat megvetettem, s tudtam, néhány óra múlva ritmikus nyikorgás adja hírül, hogy ez a szombat sem múlik el szerelem nélkül.

Az utcán sokan jártak; mindenki vadász, mindenki áldozat.

Beléptem.

A kellően fülsiketítő zenére mint színes kígyók rángatóztak a fiatalok.

Leültem a pult mellé, megrendeltem szokásos vodka sörömet, és figyeltem.

Elég gyenge volt a felhozatal, sok nyeszlett tini; valami tartalmasabbra vágytam.

Megláttam őt.

Egy asztalnál ült néhány barátjával. Hajkorona, lenge bőrszeró – szegecses mellpánt, kurta szoknya -, harisnya és magassarkú, no és hatalmas, szemmel tapintható keblek.

Egy lassú szám következett.

Odamentem hozzá és táncra kértem.

Ahogy felállt, kiderült, hogy pont olyan magas, mint én; legalábbis így cipőben.

Cseppet sem volt zavarban: megfogta a kezem, s a parkettra húzott. Átölelt, és lágy ringatózásba kezdtünk. Kemény melleivel hozzámsimult, és leteperő tekintettel nézett rám. Milyen szép arc! Érzéki, dús száj, keskeny, csinos orr, igéző, fekete szemek. Vajon miért festi ilyen erősen magát? Pedig van önbizalma; egész teste erőt sugároz.

Izgalomba jöttem.

Simogatni kezdtem a hátát; gondoltam, jobb, ha hamar tisztázzuk a dolgokat. Mosolygott. Ezt vehettem bátorításnak.

Ekkor váratlanul tempót váltott: vadul megcsókolt, szinte lebirkózta a nyelvemet, szabályos, engedély nélküli házkutatást tartott, majd elégedett cuppantással hátravetette a fejét, és nevetve nézett a barátaira.

Karcos, mély hangja volt.

Kinéztem én is. A kompánia vidám volt, annyi szent; egy-két nyerítés is hallatszott felőlük.

Felbátorodtam. Jobb kézzel simogatni kezdtem a mellét, s áldottam az orvostudományt.

A kombinált élvezetek híve vagyok, úgyhogy bal kezemmel a combját kezdtem masszírozni.

Abbahagytuk a táncot. Mélyen a szemembe nézett, és várta a fejleményeket.

Átpártoltam a comb belső oldalára, és lassan haladtam felfelé, enyhén felgyűrve a bőrszoknyát.

Még egy mozdulat, és helyben vagyunk.

Hopp!

Elakadt a lélegzetem. Ujjaim ismerős, ám mégsem odaillő lágy kitüremkedéseket tapintottak.

Kis híján elájultam.

Tétován hátraléptem, s kérdőn néztem partneremre.

Arcán káröröm, szemében szomorúság.

Fülemben vihogással szaladtam ki a teremből, és meg sem álltam hazáig.