A 13 órás műszak gyakran végződött a Gödörben, jórészt azért, amit Leo mondott a Titanicban, csakhogy „számítson a nap”. Ez az este azonban váratlanul kinőtte magát a felejthető vizezett sör ízűekből, noha erre sokáig semmilyen jel nem utalt.

Fáradt ivócimboraként könyökölt a vállunkon az éjjel. A szomszédos asztalnál globalizált társaság forradalmian vonyította a Marseillaise-t, gyanítom, ők sem tudták miért.

A kerthelyiségben rekedt tömeg tetriszt játszva kereste az üresen maradt asztalokat. Bőrünk füstöt szűrt, tüdőnk nikotint raktárolt a rosszabb napokra. Szomjúságunk nem a mohó ifjúságból, hanem az illanóból táplálkozott.

Tőlem jobbra foglalt helyet - fájlalom, hogy nem írhattam a jobbomon – egy a felhőpamacsról lábát lógató angyalka mogyorókrém hajniagarával, amolyan XXI. századi Mary Pickford. Vénuszként emelkedett ki az unott figarók által trendin bénára nyírt, nőiességüket pucér hasfallal hirdető, piercinggel lyuggatott csitrik sörhabos tengeréből. A bók annyira hozzátartozott, akár Beatleshez a gombafrizura. Apró kézfejét dicsérve reinkarnáltam a nyelvünkben eltemetett kacsó kifejezést. Tartása I.Erzsébetet idézte a koronázási ceremónián. Mi, akiket többször gyomorszájon vágott az élet, görnyedten képviseltük az éljenző népet.

Alig egy hete ismertem, Tamás két napja. Idejekorán belehabarodtunk. Be nem állt a szánk. Élőben zajlott a Rádiókabaré területi versenye. Instant viccek, élettel fertőzött sztorik, helyben csiholt tréfák, minden a cél érdekében: imponálni.

Barátom ötödször bújt antalimre bőrébe az est folyamán, ennek dacára képtelenek voltunk megunni. Enyhén spiccesen, még két lábon alakítottuk a ló nélküli hercegeket, s ő egyedüli hivatásos színészként édeshármasunkból, hálásan játszotta a közönséget. Fülcimpától fülcimpáig kúszó mosolya követelte a vég nélküli ráadást.

Lassan a hajnalt is kikérték a pultnál. Néhányan a ragacsos asztalra borulva hortyogtak. Mélyen tisztelt vetélytársam kiváló kondincióval, számolatlan sörtől duzzadva még ontotta sziporkáit. Szótlanságomat bogarti füstfelhővel palástolva, beletörődtem a tisztes vereségbe.

A bőkezű sors egy foltos patkány személyében, azonban másképp rendelkezett. Fortuna drótkalickájából érkező rágcsáló, megkésett sztárvendégként lopakodott a fal mentén. Az addig a társasági etikett összes szabályára kínosan ügyelő, tartózkodásával még misztikusabbnak tűnő földi tünemény pánikba esett. A helyből ölbe ugrással új sportág született. Görcsösen kapaszkodott belém, mint cseperedő tornádó a száradó ruhába. Az ijedtség szülte béklyó lassan meleg fonott kaláccsá transzformálódott. A pestis nagykövete pedig azzal a lendülettel, ahogyan érkezett, átsomfordált egy másik történetbe.

Ezzel mitsem törődve, nem engedtem az eresztéken. A nagy hal legyőzetett. Tamás hirtelenjében kijózanodott. Bajtársiasan poharával intett, s lehajtva utolsó korty sörét, elbúcsúzott.

Férfiasságomtól való bódultságomat csak fokozta a taxisofőr elismerő pillantása. Szerencsére a tünemény mit sem észlelt hímsoviniszta összekacsintásunkból. Fejét finoman vállamra hajtva már rózsaszín álmot szőtt.