1990 nyarán egy fiatal erdélyi pár Andrea és Attila, néhány barátjukkal Debrecenbe ment sátorozni. A lány 17 éves gimnazista, lovagja főiskolás volt. Egy nagyváradi kerékpáros 3 fős baráti társaság mellé húzták fel sátraikat. Hamar össze is barátkoztak, számos közös programra is elmentek. Egy rókavadászat elnevezésű játékon egy kisrádiót adtak a versenyzők kezébe amelyen népdalt sugároztak, és amerre a legjobban fogható volt a jel, arra kellett egy nagy erdőben megtalálni a kincset. Andi barátnőjével éppen a deltás, kigyúrt testű kerékpáros Laci csapatába került. A fiú jó technikai érzékkel volt megáldva, ezért meg is nyerték a versenyt. Miközben az erdőben bóklásztak egy magas drótkerítésen kellett felmásszanak, hogy átjussanak a másik oldalra. Ekkor a fiú erejét megfeszítve tolta fel a lányokat a kerítésen. Laci és Andi szeme össze-összevillant, de a lány csupán előzékeny kedvességnek vélte, hogy a fiú kivételezett nyájassággal bánik vele. Nemrég kezdett el járni a mérnöknek készülő Attilával, és nem volt egy kacérkodó alkat. A hűség nagyon fontos volt számára, ezért nem is fordult meg a fejében hogy kikezdhetne a jóképű idegennel. Egy nap azonban váratlan fordulat történt. Olyan játékot játszottak, aminek a végén kiderült mindenki azt kell megpuszilja, amit a társául választott egyén szépnek vélt. Andit ebben a játékban Lacihoz sorolták, a játékvezetők megkérdezték Andit, mi tetszik neki Laciban. Andi bátran, szinte hetykén odakiáltotta: „az egész teste, úgy ahogy van.” Ekkor a társaság többi tagja hangosan fújogni kezdett, mindenki ismerte a játék végkimenetelét,csak Andi nem, miszerint azt kell megpuszilni, amit előzőleg dicsértünk a másikban. Laci szeme felderült, valósággal beleborzongott a gondolatba, hogy a bájos leányzó köteles végigcsókolni az egész testfelületét. Önfeledt örömmámorban úszott, és lelkiekben el is készült a katartikus élményre. Andi elvörösödött, és kínos zavarában elhalasztotta adósságának törlesztését. A fiú ettől kezdve még jobban a nyomában volt, olyan vágyakozó pillantásokat vetett rá, hogy bárki észrevehette, hogy a szívét teljesen felperzselte ez a plátói szerelem. Míg Andi továbbra is kedvese közelében maradt, Laci szemmel láthatóan sebét nyalogatva sóvárgott kiszemeltje közelébe érve, és mérhetetlenül szenvedett. Elérkezett a búcsúzás időpontja, Laci igéző pillantásokat vetett gyönyörű szerelme felé, és amikor ketten maradtak megemlítette, hogy a tartozást illendő volna kiegyenlíteni. Mindketten tudták, hogy a játékban szerzett puszi halmazról van szó.
Telt –múlt az idő 7 év udvarlás után Andi beadta a derekát és feleségül ment élete első udvarlójához Attilához. Néhány év után Magyarországra költöztek. Nemrégiben 20 évvel a felejthetetlen debreceni nyaralás után, egy társasági portálon Laci kikereste Andi nevét. Ki is derült, hogy Laci saját céget vezet, s sokszor Szegeden visz el az útja. Egy napon váratlanul beállított egy csokor virággal, éppen Andi nyitott ajtót. A csodaszép lányból, kicsit gömbölyűbb de annál formásabb asszonyka vált. Meglepődve kérdezte:
- Hát téged mi szél hozott?
- Csupán az adósságot jöttem behajtani, remélem még kamatot is kapok, hisz 20 év alatt jócskán kamatozhatott. Laci kajánul kacsintott és már a szép díva derekát célozta meg. Az asszony megelőzte gondolatát, és elhárította közeledését.
-De hisz még a bűncselekmény is elévül ennyi év után! - kacagott fel Andi.
- Te aztán nem változtál, látom még ma is hűséges társ vagy, én azóta sem tudok hozzád foghatót találni…
