Ernyedten hevert egy ágon a gyík. Koktélt szürcsölt a napon. Úgy gondolta, senki se látja, hát jól belehúzott.

- Tágulj innen! – hallotta hirtelen.
- Tágulj te! – pattant fel rögvest.
- Majd én tágulok, ha akarok.

Tekergette fejét a gyík, nyújtogatta a nyakát. Hunyorgott, fókuszált: semmi kétség, a sziklarepedésből jött az izgága hang.

- Ki vagy?
- Most, hogy kérded, tényleg kivagyok. De mit bámulsz ilyen meredten?
- Nem vagyok meredt.
- Akár lehetnél is… Mit keresel itt?
- Csak meghúzódtam erre.
- Méghogy húzódozol! Úgyis tudom, mit akarsz! Tegnap egy nyest akart ide bebújni, reggel egy csiga, most meg te sündörögsz itt.
- Dörögjön neked a sün!
- Azt ki nem állhatom. Olyan szúrós természetű. Meg a csiga. Nyálas puhány alak..., de te belevalónak látszol.
- Nané, hogy bele való vagyok!
- Tetszik ez a kék mellény, meg a zöld kabát.
- Ez a minimum, elvégre zöld gyík vagyok.
- Aha, gyík. De mi történt a farkaddal?
- Mit érdekel a farkam?
- Nincs is!
- Van az, csak most ilyen pici, de hamar megnő. Türelem, és meg fogod tudni.
- Meg tudom fogni?
- Ezt olvastad ki belőle?
- Ezt is meg mást is…, de ha már kiolvasás: az irodalommal hogy állsz?
- Jól állok! Kant a kedvencem. Végignyálazom, amikor csak tehetem.
- Kant nem is irodalom.
- Hát nem is azért mondtam…
- Ó hogyne, de azért remélem, tényleg jól állsz! De mondd csak, mi az, amit iszol?
- Pina Colada.
- Megint kezded?
- Most mire gondolsz?
- Amire te!
- Tudod is te, mit akarsz! Inkább húzok innen.
- Már megint ez a húzogatás…, de mielőtt elmész, azért megkínálhatnál a koktélból.
- Na jó, tess… hjajj, bocsi! Megcsúszott a pohár...
- Hahh, most meg mit csináltál? Nedves lettem teljesen… Mit állsz ott, te mamlasz... ? Igyekezz már!
- Feltöröljem?
- Törlő nincs. Kefe van.
- Hol? Ott benn?

Tágultan hallgatott a rés.

Besurrant a fürge gyík.