Fülledt júniusi este volt, repülőgép állt a kifutópályán. Halk morajlás hallatszott, gondolatban mindenki a távoli szigeten járt. A hajtóművek felzúgtak, s a gépmadár fémteste ráfeküdt a déli légáramlatra.

Egy férfi ült, felhevült testtel a belső sorban, mellette, a túloldalon egy nő. Férj és feleség. A nőt bántotta párja idegessége; izgult, mert a repülés számára borzalmas esemény. Szemét lehunyva álmodott, álmában először az elmúlt órák eseményei peregtek le, majd arra gondolt, hogyan engeszteli ki szerelmét.

A férfi mérge a távolsággal csökkent. Fáradt volt, a gép zúgása álomba ringatta. Arcán érezte a sós tengeri levegőt, megrészegült az élménytől. Régi vágya, szeretkezni a lemenő nap fényénél, parton a homokban. Beleélte magát, teste összerezzent.

A buszon már egymás mellé ülhettek. Nagyokat döccenve haladt a busz a kosi éjszakában, távolban meg, megcsillant a tenger vize. A férfi simogatta a nő combját, először pajkosan, majd egyre szenvedélyesebben, egyre feljebb, a nő várta, hátha férje keze beljebb csúszik. Nem kellet sokáig várnia, érezte, amint szoknyája alatt a férfi keze forró nedvessége felé közelít, szemét becsukta. Fékcsikorgás szakította meg a folytatást, hirtelen elkapta a férfi kezét, pici csókot lehelt férje arcára – várj, mindjárt megérkezünk!

A levegő még forróbb volt, mint a reptéren, talán ez előbbi izgalmak miatt. Össze kellet szedjék magukat; a szálloda fényárban úszott.

Bársonnyal borított folyosón lépkedtek szerelmi szentélyük felé. A szoba közepén hatalmas francia ágy, selyem ágyneművel. Gyertyát gyújtottak. Halk pukkanással nyílott ki a pezsgő, kristálypoharak koccantak, a gyertya fénye kergetőzött a felszálló buborékokkal. Egész évben erre az egy hétre készültek, távol mindenkitől.

Ildikó bement a fürdőszobába, az ajtót résnyire nyitva hagyta, szerette, ha zuhanyozás közben férje titkon meglesi. A káddal szemközt az egész falat tükör borította, szemben állt vele, vetkőzni kezdett, blúzát lassan gombolta, majd melltartóját ejtette a földre.

•   Jól látsz szívem?

A vízcseppek nevetve szaladgáltak selymes bőrén, sisteregtek amint köldöke alá értek.

- Jövök nem sokára! Szólt ki a balkonra, férjének.

Felvette a fenekéig érő, sejtelmesen áttetsző hálóingét.

Ádám a balkonon ült, hallgatta a tenger morajlását, kortyolta pezsgőjét. Meleg volt, levetkőzött.

Ildikó a paplanon feküdt. Mély dekoltázsa mindent sejtetni engedett, biztosan tudta férjének tetszik, tudta hamarosan magába érezheti Ádám forróságát.

Ádám szólni nem tudott a látványtól. Csókkal kezdte elhalmozni szerelme testét. A combok külső oldalán haladt felfelé, kezeivel a picike selymet maga előtt tolta. Elérte felesége nyakát, megbódult az illattól. Vad csókolózásba kezdtek. Kezével beletúrt a nő hajába, erősen magához ölelve. A nő átkarolta, kitárulkozott, suttogta: „tégy magadévá!”

Férje lassan szemérem ajkai közé hatolt, élvezte minden mozdulatát, felnyögött. Ildikó felült, combjai közé vette férje ágyékát, újra magában érezte az előbbi kéj forrását. Mélyebbre és mélyebbre engedve a férfiasságot. Mellei vad táncot jártak, Ádám ettől még jobban felizgult. Női sikoly hasított a görög éjszakába. Bőrükön pici izzadság cseppek görögtek végig.

Ádám gondolkodott, ez tényleg az én asszonykám, vagy a bőröndökkel együtt őt is elcseréltem?