„Á vous dire le vrai, les amants sont bien fous!” *

Hát minek? Muszáj volt ezt neked? Gondolkoztál te egyáltalán? Tudtad, hogy nézlek. Épp ezért? Hát evégett volt minden? Valamit magyaráztál. Azt hiszem, az irodalomról. Hogy te tulajdonképp, szereted. Ady, igen róla volt szó, vagy róla is, nem számít. Mit érdekel ez engem?! Bólogattam ugyan, de közben, - szörnyedve mondom, - nem érdekelt a mondandód. Hogy érdekelt volna? Amikor hozzá közeledtél… Megőrjített a féltékenység. Azonnal el akartalak vinni a közeléből. Ó, drágám, miért? Mondd, mire fel? Én, nem tudlak annyira melegíteni, mint Ő. Mert neki, Istenem, Neki az egész teste forró! Fűt téged. Te meg átkozott céda módjára bújsz hozzá közel, és egyre közelebb. Az a rohadék! Nem látod mennyire élvezni? Rohadtul szenvedek. Már te is látod, hogy valami nincs rendben. Habzik a szám, szemeim vérben forognak. Csak ütném. Engedj! Engedj el, nem hallod?! Szétverem a pofáját! Eressz már el! Persze, most élvezed. Mindketten élvezitek. Csak én nem. Azt hiszed, hagyom? Én, ki vagyok a nyugati sirály?! Fekete vizeken jöttem, hej, én bús szomorú legény. Hogy ez a … . Ez a senki, gnóm, talmi, hogy pont ez vegyen el tőlem?Hogy fulladna meg, lehetőleg máma** még! Úgy szeretném már magam utálni, - ilyenkor, - de nem megy. Őt utálom, gyűlölöm! Az egész megjelenését, még a fizimiskáját is. Rühellem. Te jól érzed magad vele. Tényleg? Nézd mennyi indulat, mennyi feszültség van ezekben a mondatokban. Most már, látod, igazán szeretlek. Hallod? Már nem figyelsz, beszélhetek bármit… De mondd, ó …. (itt az olvasó tetszés szerint, helyettesít), mondd hát minek kellett megölelned azt a kurva radiátort?

Vége

A szövegben szó szerint, vagy torzított formában többek közt Ady Endre-, Esterházy Péter-, Karinthy Frigyes-idézetek vannak.