A család.

Az a bizonyos család a havas karàcsonyi tájat jelképezi számomra.

Fehéren ragyogo boldogsága csak illuzió és mint olyan, fehérszárnyú lepkeként lebeg előttem, képzeletem havas tájain keresztül.

Közép Europában szép a tél.

A hó lassú pilléi lágyan ereszkednek felhődunyhájikbol lefelé és tánclépésben, lanyhatag piruettekben érkeznek a földre, amelyet csillogo, puha, makulátlan takaróval borítanak be.

Ezen az estén is nagy pelyhekben hullott a hó és ezüst bolyhokkal hálózta be a szürke délután halvány színét, amelyet néhány piros és zöld fényfolt tett hangulatosabbá. A hopelyhek tánclépésben lejtettek a föld szine felé az egyre sötétülő estében.

A horizontális mélységbôl sárga villamosok tüntek elő, friss levegőt hoztak a Dunáról, a fennséges folyóról, amely méltóságteljesen hömpölyög az alacsony Pest és a magas Buda között.

Otthon, nálunk, aranyszinű, jóleső, langyos meleg uralkodott.

Hirtelen megszólalt a csengő fülsértő hangja és előtünt a csalàd az ajtóban, a folyosó félhomályában.

Mögötte, tündérmesébe illő tájkép tünt elő, mesebeli bársonyszalagon két-három szánkó mozgó festménye ötlött a szemembe és pirozspozsgás, csillogószemű gyerekek kacaja hallatszott be az utcáról: kacaj, amelynek szikrái a hó vakitófényű kristályaival azonosultak.

Az apa, magas, csinos, sötéthajú férfi, energikus és aktív, az anya, barna, kerek, rövid haját tányérformáju bolyhos hófehér sapka takarja le, ugyanolyan bolyhos és selymes tapintású, mint a gyönyörű, puha és meleg bundája, amelybe fázósan beburkolodzik. Csak egy hibàja van, ha ezt ugyan hibának lehet nevezni: talán egy kicsit túl kövér.

A család harmadik tagja: egy nevetôszemű kis kerek lányka. Ugyanolyan fehér bolyhos sapka takarja sötét haját, mint amilyent édesanyja is visel. Egy puha fehér bunda van rajta is. Jokedvűek és gondtalannak látszanak.

Nagyon kellemes estét töltünk együtt a téli képekkel diszitett meleg lakásban, ahol már ott díszlik az ezüstösen csillogó szaloncukorral diszitett karàcsonyfa. Friss fenyőillat lebeg felettünk.

De a házastársak boldogsága plyan könnyen összetörhet!

Elég hozzá, hogy előbukkanjon egy művészi gondolatokkal fűtött szőke nő, hogy a férfi fehér ingén megpihent pillangó elszálljon és, hogy a férfi kövesse a pillangot és a nőt, aki előtünt hirtelen, az ég fekete tengere felé, amelynek bársonytakaroját fehér szikrák diszitik, amelyek olyan csendesen és finoman olvadnak el az emberek ajkán.