A fiú azzal a céllal ment fel a kilátóhoz, hogy a környező erdők magányában végre kikiabálja összes sérelmét.

A kilátónál leszállt a buszról, és egyenesen az erdő felé vette az irányt. Már vagy húsz perce gyalogolt a ritkásan nőtt fák között, amikor az ösvény egy tágas rétbe torkollott. Körülnézett, és úgy látta, a helyszín megfelel, sehol senki, nem is kell tovább mennie. Hátizsákját ledobta a földre, és nagy levegőt vett… ekkor azonban hátborzongató sikoltozás verte fel az erdő csendjét. Ijedten fordult a hang irányába, majd futni kezdett arrafelé. Vagy száz métert szaladt, többször majdnem orra bukott, amikor piros dzseki villant meg a bokrok között. Ahogy közelebb ért, látta, hogy egy lány áll ott, égnek emelt kézzel, és őrülten ordítozik, sikongat és kiabál. Körötte senki, se ember, se állat.

Mivel ekkor a lány is meglátta, a sikoltozás abbamaradt, mintha elvágták volna. Úgy érezte, muszáj valamit mondania, különösen azért, hogy ilyen otrombán kilesett valakit, belegyalogolt a magánszférájába.

- Mi bajod van? - kérdezte a lányt.

- Hagyjál, majom. Minek jöttél ide?

- Azt hittem, rád támadtak, vagy megcsípett valami.

- Nem kell segítség.

- Jó, akkor elmegyek.

- Várj meg, mára már befejeztem.

- Te ide jársz ki a hegyekbe sikoltozni?

- Miért? Te kirándulsz?

- Csak egyedül akartam lenni, és kikiabálni a sérelmeimet.

- Akkor helyben vagyunk. Épp ebben zavartál meg.

- Miért, neked mi fáj?

- Átvertek, elhagytak, becsaptak aztán kicsaptak. Szívzűr, sulizűr.

- Detto. Csak más sorrendben. Kicsaptak, átvertek, becsaptak, elhagytak.

Egy darabig hallgattak, közben kiértek a főútra. A lány szólalt meg elsőnek.

- Éhes vagyok. A közelben van egy büfé, együnk valamit.

Beültek a jellegtelenül és egyhangúan berendezett kis helyiségbe. Most a fiú szólalt meg.

- Mennyid van?

A lány gyűrött kétszázforintost, százas, meg ötvenes fémpénzt, végül utolsónak egy ötforintos érmét kotort elő a zsebeiből. A fiúnál hasonló összeg volt. Egy adag sörkorcsolyát kértek, két pohár narancslével. Az öreg pincér távolról nézte, hogy guberálják össze a fizetséget, szólt hát a konyhásnak, kivételesen ne öt, hanem hat darabot rakjon a tálra a sörkorcsolya falatokból. Aztán a fizetésnél a pontosan kiszámolt összeget is komolyan megköszönte, szavaiban sértődöttség nem érződött, az elmaradt borravaló miatt.

- Haza kísérjelek?

- Menjünk.

A lányék háza előtt a fiú megállt.

- Akkor szia.

Már indult volna, amikor a lány utána szólt.

- Kata vagyok.

A fiú megfordult.

- Holnap vasárnap van. Jocó tízkor a buszmegállóban várja Katát. Kirándulunk.

Másnap tízkor a lány puszival köszöntötte a fiút. Felmentek a kilátóhoz, és egyenesen a tágas mező felé vették az irányt. A fiú, mint előző nap, ledobta a hátizsákját, beterpesztett, kezéből tölcsért formált, és elkezdett torkaszakadtából kiabálni. A lány belecsimpaszkodott a karjába és megrázta.

- Hé, még mindig fáj a világ?

- Dehogy. Csak örülök, hogy találtam egy Katát.