-Kapsz puszit!

Búcsúzkodunk, és én kapok puszit. Kapok. Mintha bizony valami kiváltság lenne! Hányszor és hányan leheltek már édesen arcomra?! Sőt, hovatovább, csókot sem egy lánytól loptam már! Most mégis kivételezettként érezhetem magam, mert kapok tőle puszit búcsúzóul! Ejj, hallatlan!

Ajkai lassan közelítenek arcom felé, és amikor elérnek… Boldogan hallgatom, ahogy a levegő szája parányi résén át susogva libben felém, aztán lágyan simogat. Már-már csak reflexből viszonzom. Kicsit eltávolodik tőlem, majd a másik oldalra is lehelletfinom csókot ad. Olyan jó hallgatni, ahogy a bizonyos puszi gazdát vált, ahogy szuszog, ahogy ver a szive és ahogy az én szivem ver…

Kaptam puszit. Sőt, hovatovább, kaptam két puszit! Azt hiszem, tényleg kiváltságos vagyok. Ő meg már csak integet egyet és bemegy a suliba. Hátrafelé sétálok, hogy minél tovább láthassam távolodó alakját.

Kaptam puszit!...