A busz már rég elment, a lány még mindig a tűző napon állt, és fortyogott magában. Miért kell egy tizenöt éves városi lánynak ebben a poros kis faluban töltenie a legszebb nyarát? Szigorúan nézett vissza a feltűnően bámuló falusiakra. Mi az, nem láttatok még fehér embert? Ezt persze csak a szemei üzenték, a száját szorosan összezárta, mintha attól félne, a falusi levegőtől maga is olyanná válna, mint ők. Hogy lehet itt kibírni egy hónapot? Ez a hely egy börtön, innen tovább már nem is vezet út, csak visszafelé. Lemondó sóhajjal fölemelte hátizsákját, és elindult nagyszülei háza felé. Hiába volt az öregek minden kedvessége, az ínycsiklandó ebéd, egész délután látványosan szenvedett. Este sértetten ment aludni, remélte, hogy mire fölébred, rájön, ez az egész csak egy nagyon rossz álom volt.

Másnap úgy határozott, meglátogatja unokatestvérét. Ő már húszéves, főiskolára jár. Sortot vett, és hasát szabadon hagyó topot. Nagyanyja szeme elkerekedett. Te Kriszta, csak nem így akarsz a faluba menni? Mit gondolnak majd az emberek? Otthon is így járok az utcán, vont vállat durcásan. Mire Janiékhoz ért, égett, mint a rongy. A falusiak rosszallóan bámultak utána. Jani nem volt egyedül, barátjával épp egy motort bütyköltek. „Kell, hogy várj…”, harsogta a rádióból a Neoton. A fiú bemutatkozott. Daninak hívták. Milyen helyes, mérte végig. Végre egy kellemes meglepetés. Egész nap ott maradt a fiúkkal, és egyre gyakrabban akadt össze a tekintete a Daniéval. Mielőtt elváltak, a fiú moziba hívta.

Alig várta a vasárnapot. Attól kezdve, hogy Dani keze a vállára tévedt, a filmből semmire sem emlékezett. Már sötét volt, mire elindultak hazafelé, csak a csillagok világítottak. A kapunál megálltak búcsúzkodni. A fiú váratlanul magához húzta, és hosszasan megcsókolta. Kriszta túl volt már az első diákszerelmen. Tudta, mi a csók, de ez egészen más volt. Nem egy félénk, nyálas kamasz, hanem egy férfi szenvedélyes csókja. Kicsit megijesztette a testében éledező vágy, mégis kívánta a folytatást. Nagyanyja vetett véget az együttlétnek. Nagy hangon, haragosan zavarta be a lányt a házba. Mit gondolnak majd az emberek?

Másnap délelőtt türelmetlen motorberregés verte fel az utca csendjét. Kriszta örömmel fedezte fel Danit a motoron. Gyorsan kint termett, felpattant a fiú mögé, s hamarosan az erdő felé vezető úton száguldottak. Élvezte a sebességet, ahogy a fiú hátához simult, ahogy átölelte a derekát. Mind-mind szokatlan, ugyanakkor izgató érzés volt. Egy kis tisztásnál megálltak. Alig szálltak le a motorról, Dani magához szorította, és csókolni kezdte. A lányban újra feléledtek az előző esti vágyak. Testével a fiúhoz tapadt, készségesen viszonozta a csókját. Akkor a fiú benyúlt a szoknyája alá. Kriszta megfogta a kezét. Ne! Miért? Ez még korai nekem. Dani újra próbálkozott, a lány combja közé csúsztatta a kezét. Miért lenne korai? Nagylány vagy már, és én kívánlak. De én nem akarom! A fiú feldühödött, ökölbe szorított kezét felemelte, aztán legyintett, és felszállt a motorra. Majd hazavergődsz valahogy, vetette oda, és elrobogott.

Kriszta nem bánta. Úgyis össze kellett szednie a gondolatait. Jól csókol, idézte vissza a pillanatot. Már ezért érdemes volt itt vakációzni. Arcán sokat tudó mosollyal elindult hazafelé, s egész úton a „Kell, hogy várj”-t dúdolta.