Ott kezdődik a dolog, hogy még bele se szerelmesedtem az egyikbe, máris a következő szerelmet hajszolom. Ezért aztán nehéz elmagyarázni, mit is érzek például most, ezzel a mostani szerelmemmel kapcsolatban. Mi fogott meg benne? Természetesen a stílusa. Az a mélabús, mégis tiszteletet parancsoló hang, amelyen megszólal. Még a legintimebb helyzetben is távolságtartó, nem, inkább azt mondanám, titokzatos. Szóval, nem egy könnyű eset. Hiába szabadul meg minden ruhadarabjától, mégsem meztelen, valami láthatatlan, ám jól érzékelhető burok veszi körül. Néha már-már az az érzésem, páncélt növeszt ilyenkor, nehogy megsebezzem. Mindenütt rémeket lát, talán még bennem is, amiből arra lehetne következtetni, hogy senkivel sem osztaná meg szívesen a gondolatait. De amikor ránézek, olyan eleven mondatok szakadnak ki belőle, amelyek levesznek a lábamról és végül mindig az ágyban kötünk ki. Mindegy, hogy hosszú, vagy rövid előjátékról van szó, hiszen mindkettőnek mestere az én szerelmem. Pontosan tudja, mire van szükségem, azért, mert működik benne valami fantasztikus műszer, az a fajta érzékiség, amely tökéletes formába önti a szenvedélyt. Szelídségébe becsempészi a vadságot, s pont a kellő mennyiséget porciózza ki ezekből a szerelmi vágyat keltő fűszerekből, ahogy az valami ősrégi receptkönyvben meg van írva. Hogyha vele vagyok, olyan nyugalom fog el, hogy bármiféle szökési kísérletet ostobaságnak tartanék. Egyáltalán semmi másra nem tudok figyelni, csak rá. S amikor őt figyelem, magamra is rálátok, valahonnan kívülről, mintha egy közeli ismerős volnék, aki épp azt figyeli, azon csodálkozik, miképp lehet ilyen meghitt együttlét két ember között. Szerelmünkben a reális hirtelen szürreálisba csap át, s épp a legmegfelelőbb pillanatban ismét a létező világban találjuk magunkat. Tragédiát élünk át nevetve, mivelhogy pontosan tudjuk, a végén úgyis kiderül az egészről, hogy voltaképpen egy komédia főszereplői voltunk. Az arányérzék mágusa az én szerelmem, s jól tudom, hogy ettől a pozíciójától senki emberfia nem foszthatja meg. Még akkor sem, hogyha holnap elhagyom egy másik kedvéért.

A nevét is nyugodtan elárulhatom. Franz Kafkának hívják.