Itt van a kezemben ez az ezüst öngyújtó, és semmi másra nem tudok gondolni, akárhányszor is nézek rá, csak egy hülye sztorira, ami másfél éve a negyvenharmadik születésnapomon, egy fülledt nyári estén történt, amikor is egy barackmellű kis barna csaj, aki lehetett úgy tizenkilenc, vagy talán még annyi sem, miután kieresztette a farkamat a szájából, rám nézett, és azt kérdezte, hány éves vagyok. Én meg rögtön visszakérdeztem, hogy szopás közben ilyeneken jár az agya, ő meg mialatt megtörölte a száját csak annyit préselt ki magából, hogy ühüm, én meg megkérdeztem, hogy szerinte mennyinek nézek ki, erre azt felelte, hogy negyvenháromnak, én meg mondtam, hogy annyi vagyok, erre ő megkérdezte: tényleg?, én meg bólintottam, aztán mondtam neki, hogy igazából pont ma vagyok negyvenhárom éves, erre ő meg csodálkozva: na, ne szívass, én meg tovább győzködtem, és egy idő után el is hitte. Aztán azt mondta, hogy az anyukája arra tanította, hogy ha valakinek születésnapja van, akkor azt illik megajándékozni, de azt azért gyorsan hozzátette, hogy a dugásért mindenképp fizetnem kell, én meg nem mondtam, csak gondoltam, milyen jó, hogy az anyukája arra nem tanította meg, hogy ne keféljen idegen, középkorú fickókkal, és főleg ne fogadjon el tőlük ezért pénzt. Később eltűnt a mosdóban, de előtte megígérte, hogy egy perc múlva újra itt lesz, ő is meg az ajándékom is, én meg addig eldobtam a használt gumikat az ágyról, ő meg alig két perc múlva megjelent, röhögcsélve az ágyra ugrott, és azt mondta, menjek hátrébb, én hátrébbmentem, ő meg a kezeivel megtámasztotta magát az ágy végében, a lábait felhúzta, mintha éppen szülni készülne, persze ekkor még nem tudtam, hogy valóban szülni fog, de ő tényleg szült, és néhány másodperc múlva a csupasz puncijából előcsúszott egy ezüst öngyújtó, rám mosolygott, és csak annyit mondott: boldog születésnapot, én meg annyit, hogy három éve leszoktam a cigiről.