(egy közeli üdülősoron)

Még kopaszságában is megvolt a hite, hogy egyszer jön egy asszony, aki hajával ékesíti a csupasz területet. Már órák óta a tengerparton áll. Néz. Figyeli a parton a sziklákat. Ott lehet, délután is ott volt, előtte italt kért magának a közeli büfében. Citromlé jéggel.A bolondját járatja. Sétál a sziklák között. Ki se néz. A sziklák nagyobbak, mint a füredi nyaralója. A kalapját otthagyta a padon, virágos kalap, francia divat. A fátyol lebeg a szélben. Véletlenül ott felejtett, hívogató jel. Mivel csábítsam el. Talán egy kedves sanzon? Egy pohár Villányi? Azt mondják, kellemes hangom van. Bizalomgerjesztő. Kérdezem majd, talán ismeri a környéket? Járt már erre korábban is? Én még csak a tengerparton jártam. Tegnap nagy vihar volt, a szobámból néztem, hogyan veri az eső a hotel teraszának padlóját, ahol előző este partit rendeztek. A hotel vendégei számára a belépés ingyenes. A szobámból néztem, közben kivettem a hűtőből a pezsgőt, amit rögtön, már érkezésemkor megvásároltam egy a parthoz közel eső italboltban. Váltogatja a lábát. Fejét hátraveti, zsebre tett kézzel az eget fürkészi kutatón. Fiatalos tetterőtől duzzadó mell. Zsebébe kavicsokat gyűjt, később határozott léptekkel elindul. Az út kisebb iramban is, öt perc alatt könnyen megtehető. Ott áll, és várja őt. A szikla pavilonként emelkedik törékeny alakja fölé, árnyékával óvja kedves arcát. Borsóköves a háta, vulkáni képződmény. Finom selyemruha, csípő fölött lágy redőkben ívelt. Áttetszik a sziklák hasadékai között. Parfüm édes illata. Kert, tele virágokkal. A lába karcsú. Lenge szoknyácskában, vonzza a tekintetet. A férfiszem börtöne. Megbotlik egy kövön. Hátranéz, semmitmondó, zavart mosoly. Jelentéktelen, rőt haj.