Nyári éjek illata zúdult be szobámba a nyitott ablakon keresztül. Tücskök koncerteztek a közeli mezőn, kandúr surrant ki nesztelen a kerítésen. Rá gondoltam. Csak pénteken, a falubálon találkozhattam vele, ugyanis édesanyám igen szigorú erkölcsök szerint nevelt, így addig még három hosszú, végeláthatatlan napot kellett várnom.

Hirtelen árnyék suhant át a szobán. Riadtan húztam magamra a takaróm és vártam mi fog történni; szívem kezdett hevesen verni, majd egyszerre megnyugvás járt át. Felismertem: ő volt. Smaragdzöld szemei fényesen ragyogtak, midőn fölém hajolt. Egy határozott mozdulattal kezei közé fogta az arcom, tekintetével belém hatolt. Megbabonázva feküdtem az ágyon, mozdulni sem bírtam, csak a suttogását hallottam:

- Velem kell jönnöd...!

Átadtam magam neki, bíztam benne, hiszen mellette nem érhet baj. Megfogta a kezem, repültünk ki az ablakon át az éjszakába. Magával ragadott az érzés, a szabadság érzése: suhantunk a falu felett, integettünk a Holdnak, felhőpamacsokkal labdáztunk, önfeledt kacagásunk messzire hallatszott, majd behunytam a szemem, csak lebegtem, éreztem, ahogyan ölel a szél, cirógatja hamvas bőröm. Tudtam, nem kell félnem, Ő itt van mellettem: éreztem, ahogyan óvó tekintetét végig rajtam tartja. Ekkor gyengéden megsimított, hátulról átfogta a derekam, magához húzott és elém tartott egy rózsát, melyet mintha tündérek teremtettek volna, úgy ragyogott a sötét éjszakában. Halkan szólt:

- Maradj mindig mellettem…!

Felé fordultam, egymásra néztünk és tudtuk: mostantól örökre összetartozunk. Megszűnt a tér, megszűnt az idő, elmosódott a táj, pörgött-forgott minden, szédültem már szinte, majd egy pillanat alatt eltűnt minden.

Néhány másodpercig nem tudtam hol vagyok, de a szuszogó hang mellettem ismerősnek hatott. Odafordultam, elmosolyodtam és óvatosan megsimítottam őszbe fordult haját. Ekkor rám emelte álmos tekintetét; ugyanaz a smaragdzöld szempár, ugyanaz az arc, csak már ráncok barázdálták bőrét, de engem még így is újra és újra megbabonázott.

- Semmi baj, Papa, aludj nyugodtan! Csak azt hittem Tomi megébredt, mert valami neszt hallottam.

Bólintott, majd hátat fordított és már aludt is. Ekkor vigyázva felkeltem, átmentem a másik szobába, leültem kisunokám ágya mellé, megsimítottam a hátát és nosztalgikusan hallgattam, ahogyan a tücskök koncerteznek a közeli mezőn.