- Te leharaptad a fülcimpám ! – süvöltöttem. Azaz inkább suttogva kiáltottam, mert a fájdalom még nem ért el, csak a szövetek reccsenésének hangja. Megdöbbenésem még akkor nagyobb volt, mint a vérveszteség.

- Le. Megérdemelted. – szerelmem hangja volt a második megdöbbentő sokk. Semmi érzelem nem volt benne. Színtiszta volt, mint egy hegyi patak, és legalább olyan jegeshideg.

Pedig olyan jól indult az este. Vagyis inkább éjszaka, mert éjfél volt már mire hazaértem. A kemény megfeszített munkából, hogy meghitt fészkünket fenntartsam, gürizek mint egy állat, semmire nincs időm még rád se.

Ezek a mondatok is elhangzottak a számból miután felocsúdtam a megdöbbenésből és drágám – Össze ne vérezd nekem az ágyat! Felkiáltása után kitántorogtam a fürdőbe és halkan-hangosan átkozódva lesóztam a csonkot, ami valaha a fülem volt.

Pedig tényleg jó volt az este. Péntek volt, ezért háromkor leléptem a cégtől. Gyorsan kiautóztam Katinkához Érdre. Felejthetetlen este volt. Mire megérkeztem, már cigánypecsenyével várt a lelkem. Megnéztünk egy filmet, valami romantikus nyálat, nem nagyon emlékszek rá pontosan mi volt, de a vége heppiend. Aztán az elmaradhatatlan menet, kint a kertben, óvó bokrok árnyékában. Csak a műholdak látták hátsónkat, meg talán a szomszéd kissrác.

Nagyon érdekli a csillagászat, és már abban a korban van, hogy a földi fekete lyukak kezdik jobban érdekelni.

A sziszegős-szentségelős elsősegély közben vettem észre, hogy Zsófi nem tette a szennyesbe a tegnapi ingem. A rúzsfolt fojtotta belém az ingerült felkiáltást.

Szerelmem néma zokogással ült az ágy szélén, amikor az inggel a kezemben besétáltam és megálltam előtte.

- Azt hitted, megcsallak ? – mutattam elé a véres kardot ing képében

- Ihhi...ihigen. – zokogta válaszul. Az ing látványa teljesen lebénította. Szerintem egész délután ezen hergellte magát. Már az elején is önmarcangoló kukta volt, ezért is költöztem vele össze.

- Bolond vagy szivecske. Tudod, hogy nekem csak Te létezel ! – hangom erélyes volt, de lágy és empatikus. Sok csatában edzettem, hogy pont megfelelő elegye legyen és szinte kiáltsa az őszinteséget.

- De...de...a – könnyeit visszanyelve próbált

- A folt ? A foltra gondolsz, amit Te ejtettél tegnap éjjel ? Nem emlékszel ? – zártam gyorsan le az utolsó szálat ezzel.

Most rajta volt a megdöbbenés sora. Hirtelen kapta fel a fejét, így láthattam az arcán az összes fázist. Kezdve a pimaszságom keltette felháborodással, követve a töréssel, amit a talán bizonytalansága okozott egész a felismerésig.

Fél órát zokogott még hozzámbújva, és vagy százszor kérte a megbocsátást és vallott bizalmat és feltétlen odaadást.

Én pedig egy terapeuta rutinjával csitítottam és vigasztaltam. Szavak nélkül.

Áldva közben magam, hogy Katinkámat egy hete leptem meg ugyanolyan rúzzsal, mint Zsófit. Az egyet fizet kettőt kap akció kicsit tágabb értelmet nyert most bennem.

Ami utána jött, az elmondása szerint élete legszebb szeretkezése volt.

Nekem viszont az első üzekedés, vele. Rab lett, értem él, szeretni már hogy lehetne így egy nőt ?